Takácsatka paprikán

Korábban a tripszek leveleken okozott károsításával is foglalkoztam.  Akkor írtam, hogy a levélen előforduló kárkép nagyon hasonlít a takácsatka által okozott tünetekre.

Az összehasonlítás kedvéért előkerestem két régebbi fényképet, ami jól mutatja a takácsatka károsításának a levél színén mutatkozó tüneteit, illetve a nagyon erős fertőzést.

Az alábbi képen látható, hogy a tünetek a levélerek zugaiból kiindulva a legerőteljesebbek, és a főér mellett, a levélcsúcs felé haladva egyre gyengébbek, szemben az előző cikkben bemutatott tripsz szívogatási nyomokkal, melyeket inkább az erek közötti mezők közepén láthatunk.

Takácsatka károsításakor a levél fonákán mindig megtalálható a pókhálószerű szövedék, melyben az atkák nagyítóval megfigyelhetőek. Szélsőségesen erős fertőzéskor (a lenti képen látható) az atkák a növény csúcsi részeiről szövedékükön lelógva kisebb-nagyobb csomókat képeznek, és keresik az újabb táplálkozási lehetőséget. Ilyenkor a növények levelei lehullhatnak, és a hajtáscsúcs el is halhat.

Tripszek elleni védekezés
 

A védekezés, ahogy mindenki tapasztalhatta nagyon nehéz. Ennek okát a nyugati virágtripsz életciklusában kell keresnünk.

A nyugati virágtripsz fejlődési ciklusa petétől peterakásig nagyban függ a hőmérséklettől, 12 naptól akár 45-50 napig is elhúzódhat. A fejlődési ciklus két szakaszában növényvédő szerrel elérhetetlen – a petét a rovar a növény bőrszövete alá rakja, a nimfák pedig a talajba húzódnak bábozódni. Eredményes vegyszeres védekezést csak mozgékony lárva és imágó állapotban tudunk ellene végrehajtani. Azonban a gyors életciklusból fakadóan egy növényállományban mindenféle fejlődési állapotú tripsz megtalálható, így egy védekezéssel a károsítók kis részét tudjuk csak elpusztítani. Eredményt elérni csak három-öt, három-négy naponként megismételt kezeléssel tudunk elérni. A védekezést tovább nehezíti, hogy a nyugati virágtripsz gyors nemzedékváltása és egy tenyészidőn belüli sok nemzedéke miatt nagyon gyorsan rezisztenssé válik egy-egy növényvédő szerrel szemben. A fentiek miatt feltétlenül indokolt a növényvédő szerek váltogatása.Vegyszeres védekezésen túl eredményesen pusztíthatjuk a tripszeket biológiai növényvédelmi megoldásokkal is. Ezek előnye, hogy nem kell tekintettel lenni semmiféle munkavédelmi és növényvédelmi várakozási időre, nem tud kialakulni rezisztencia, viszont teljes kártevő mentességet egészen biztosan nem tudunk vele elérni. Ennek jelentősége abban áll, hogy a tripszek nem csak a szívogatásukkal okoznak komoly károkat, hanem veszélyes vírusokat is terjesztenek. Vírusokat pedig biológiai védekezés során kis számban megtalálható tripszek is képesek terjeszteni.
Tripsz okozta károk paprikán
Szerző: Turza Pál |

A paradicsom egyik legsúlyosabb gombás eredetű betegsége a paradicsomvész, melyet a Phytophthora infestans nevű gomba okoz.

A kórokozó a peronoszpórákhoz tartozik. Hasonló körülmények kedveznek felszaporodásához és járványok kialakulásához, mint például a közismert szőlőperonoszpóra esetén.

A kórokozó gomba a paradicsom valamennyi föld feletti zöld részét megfertőzi: leveleket, levélnyelet, hajtást, virágszárat, virágokat és a zöld termést is, ami ettől függetlenül beérik.

Fotó: Dr. Némethy Zsuzsanna

-  A leveleken szabálytalan, hírtelen fellépő zöld, majd barnán elhaló, nagy foltok jelennek, meg, gyakran a levelek csúcsánál. Az elhalt foltok szélén zöld szegély is kifejlődhet, melyen a gomba fehéres bevonata látható. Ez a fehér, szabad szemmel is észlelhető laza bevonat a gomba szaporító képlete (sporangiumtartó gyep), melyekről a leváló szaporító sejtek szétszóródva fertőzik a növények még ép, egészséges részeit.
-  Levélnyélen, hajtáson, virágzaton, virágszáron megnyúlt, gyorsan megbarnuló foltokat és elhalást okoz.
-  A zöld bogyókat megfertőzve azokon barna, márványozott, kemény, nagy kiterjedésű, több centiméteres, szabálytalan alakú elszíneződések, foltok jelennek meg. A foltok gyakran a termés kocsánya körül alakulnak ki: ez a része a bogyónak, ahol a víz hosszú ideig fennmarad, ami a spórák csírázásának feltétele. A fertőzött zöld bogyó beérik, bepirosodik, de fogyasztásra alkalmatlan.
-  A paradicsom bokor lombjának gyors, néhány nap alatti elhalását okozhatja: a lomb úgy néz ki, mintha leforrázták volna. Innen származik a paradicsomvész elnevezés.

Fotó: Dr. Némethy Zsuzsanna

A fertőzésnek, a kórokozó szaporodásának kedvező feltételek

A gomba már 12-15 °C hőmérsékletnél fertőzni képes, de számára optimális a 18-22 °C. A növény fertőzésének feltétele a nedves növényfelület, melyet elsősorban az eső, a harmat, gyakran az öntözés biztosít. Már néhány órás nedves felület elegendő a spórák csírázásához, a növény fertőzéséhez, a gomba növénybe hatolásához.

Védekezés lehetőségei

A gomba a lehullott fertőzött növényi részeken képes áttelelni, ezért ezek elszóródását meg kell előzni. 
Ültetésnél - szabadföldön és hajtatáskor - biztosítani kell a növények szellős térállását, a légmozgás segíti a növényi nedvesség mielőbbi felszáradását.

Ha már megjelent a betegség, a fertőzött leveleket, hajtásokat, terméseket mielőbb távolítsuk el a tövekről, a területről. Semmisítsük meg, hiszen innen folyamatos a növény további fertőzése.

Sajnos, rezisztens paradicsomfajták még nincsenek forgalomban. A védekezés alapja a megelőző kémiai kezelés: a gomba fertőzése előtt permetezzük le a növény felületét. Ha egyenletes a permetlé bevonat, a gomba spórák nem tudnak a növénybe hatolni, a gombaölő szer ezt megakadályozza.

Fotó: Dr. Némethy Zsuzsanna

Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül –olvashatók azok a jelenleg engedélyezett szabad forgalmú gombaölő szerek, melyek hatnak a paradicsomvészt okozó gomba ellen:

A választásnál alapvető szempont legyen az alkalmazott gombaölő szer élelmezésügyi várakozási ideje, különös figyelmet érdemelnek a folyton növő és érő paradicsom fajták.

Dr. Némethy Zsuzsanna
egyetemi adjunktus

A bibircsókos sárgarépa

Sok hobbikertész tapasztalja, hogy őszre a kertjében termelt sárgarépán furcsa kinövések jelennek meg. Ezekre leginkább a bibircsókos kifejezés illik rá. Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy vajon mi okozza ezt a szokatlan szimptómát? Valamilyen hiánybetegség, esetleg fertőzés? Lehet-e ellene védekezni? Meg lehetett volna-e valahogy, valamilyen szerrel, eljárással előzni?

A gyökérzöldségek hajszálgyökerein megjelenő apró göbök, bibircsókok a gyökérgubacs-fonálféreg fertőzés tünetei. Ez a kártevő soktápnövényű, minden zöldségfaj és egyéb lágyszárú növény (virág) gyökerét fertőzi.

Gyökérgubacs-fonálféreg fertőzés burgonyagumón, valamint paradicsom, illetve padlizsán gyökerén

A fertőzött gyökér funkciója korlátozott, kevés vizet és tápanyagot tud felvenni, nem növekszik, végül elpusztul. A kártevő a talajban él, csak akkor pusztul ki, ha vegyszerrel kezelik, vagy 4-5 évig üresen marad a talaj, így táplálék hiányában éhen hal.

Kémiai talajfertőtlenítésre jelenleg a dazomet hatóanyagú, Basamid G  elnevezésű szer engedélyezett. Üres, növény nélküli talajt tavasszal érdemes kezelni, amint a föld felmelegszik.
Dr. Némethy Zsuzsanna


Peronoszpóra a konyhakertben

A peronoszpórák a gombafélékhez tartozó növényparazita mikroszervezetek, melyek kifejezetten a nedves növényeken, magas páratartalmú körülményeknél fertőznek és szaporodnak.

Paradicsomon, burgonyán, salátán, hagymán, káposztaféléken és zöldborsón is jelentős károkat okozhat a peronoszpóra: fertőzött növény levelein sárga nagy kiterjedésű foltok, melyek hátoldalán világos bársonyos bevonat, a gomba szaporító képletei fejlődnek. A foltok ezután barnán elhalnak.

Védekezés

Árusítanak peronoszpóra rezisztens (peronoszpórának ellenálló) uborka magokat, vásárláskor érdemes tájékozódni erről. A rezisztens fajtát nem fertőzi a kórokozó. A gomba spórák csírázásához vízre van szükség a növény felületén, ezért az ilyen helyzeteket kerülni kell. Laza térállással ültessünk, hogy a szél átjárja a növényzetet.

A növényzet laza szövete növeli a gombával szembeni fogékonyságát: a növények túlöntözése és egyoldalú táplálása vagy a tápanyagok túladagolása mind segítik fertőzésüket. Kórokozó a levelek hátoldalán fejlődött telepeikről fertőzik az állományt, ezért a megvédendő növény mindkét oldalát be kell fedni a permetlével. Engedélyezettek és hatásosak ellenük a réztartalmú, a mankoceb hatóanyagú (pl. Dithane) szerek, a Polyram és a Polyversum, az Aliette, a Proplant, Curzate, Galben, Forum és az Amistar gombaölő szerek.

Dr. Némethy Zsuzsanna

Magyarországot is fenyegeti az amerikai kukoricabogár

Óriási területeken okoz károkat Közép-Európában az amerikai kukoricabogár, ezért Magyarország, Ausztria és Románia közös nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a növekvő veszélyre az uniós mezőgazdasági és halászati tanács legutóbbi ülésén. Magyarországon a rovar ellen a kukoricaterület legalább egyharmadán kell már védekezni, 200 ezer hektáron pedig a bogár jelentős, 10 százalék feletti károkat okoz.

A gyakran krumplibogarakként is emlegetett burgonyabogarak (Leptinotarsa decemlineata) az amerikai Colorado államban őshonosak, de az egész világot behálózó kereskedelmi folyosóknak köszönhetően már Európába és már földrészekre is eljutottak. Ezek az élőlények a burgonyafélék legádázabb ellenségei.

A krumplibogarak szinte észrevétlenül lephetik el az ember kertjét, nem kímélve a padlizsánokat és a paradicsomokat sem, amelyek egy ideje (a burgonyák mellett) szintén étlapjuk részét képezik. Ezeket az apró kártevőket senkinek nem kell bemutatni – jellegzetes csíkos kitinpáncéljuk miatt nehéz összetéveszteni őket más bogarakkal.

 

A krumplibogarak kártétele képeken: 

 

  6

Kattints a képre

 

 

Az generációk során a burgonyabogarak számos hagyományos rovarirtóval szemben váltak ellenállóbbá, így a szakembereknek új, hatékonyabb módszereket kellett keresniük a bogárproblémák elhárítására. Többféle fizikai, kertészeti és biológiai védekezési módszer is alkalmazható ellenük, a legjobb eredmények érdekében pedig érdemes ezek kombinációját alkalmazni.
 

Növényrotáció

Tavasszal a hibernációjukból felébredt burgonyabogarak előbújnak a talajból és ideális hely után kezdenek kutatni, ahol táplálkozhatnak és lerakhatják petéiket. A peték aprók és sárga színűek, és általában a levelek aljára kerülnek, csoportokban. A petékből kikelő lárvák leginkább egy testes, szinte gömbölyűm barna hernyóhoz hasonlítanak.

 

Ahogy fejlődnek, testük egyre rózsaszínűbbé válik, és mindkét oldalukon megjelenik két-két sor fekete folt. Kikelésük után 20-24 nappal a lárvák a talajba bújva bebábozódnak (általában azon növény mellett, amelyből táplálkoztak) és 1-2 héten belül teljesen kifejlett, felnőtt krumplibogarakként bújnak elő újra. A körforgás innentől kezdve újraindul, azonban a második generáció kifejlett, felnőtt példányai a következő tavaszig maradnak a talajban.
A kifejlett krumplibogarak nem túl ügyes repülők, és nehezen tesznek meg nagyobb távolságokat. Éppen ezért az egyik legrégebb óta alkalmazott módszer a megfékezésükre a burgonyafélék máshová ültetése az előző szezonhoz képest, lehetőleg legalább 60 méter távolságra. Ez a kisebb kertekben gondot jelenthet, de még ilyen helyzetekben is ajánlott ide-oda mozgatni a különböző növénycsaládok ültetési helyét, mert ezzel kikerülhetők az egyéb kártevők és a talajban leledző kórokozók is, amelyek bizonyos növénycsaládokra jelentenek csak veszélyt.
 

A megelőzés a legjobb védekezés – ebben egy-egy „várárok” lehet a segítségedre, amelyeket növényeid köré kell ásnod. Ez a módszer azért olyan hatékony, mert az év első krumplibogár-generációja a talajból való előbújás után ideális helyet keres magának, ahol táplálkozhat és petéket rakhat. Egy közel függőleges falú, 10-15 cm mély és 10 cm széles, műanyaggal kibélelt árok segíthet megállítani őket, mielőtt még lehetőségük lenne a szaporodásra.

 

Tudatos időzítés és társültetés

Az ültetés ideje valójában nagyon is fontos szempontnak számít a burgonyabogarak megfékezésében. Az általános tipp a burgonyák korai elültetése, hogy lehetőleg június előtt kivirágozzanak, és így a bogarak túl későn támadhassanak ahhoz, hogy észrevehetően befolyásolják a terméshozamot. Hogy minél előbb ültethess, használj műanyag talajtakarót a talajfelmelegítéséhez.
Ha otthonod környékén az időjárás általában megengedi, akkor akár jóval ki is tolhatod az ültetésidőpontját júniusra, vagy későbbre. Egy másik megoldás az úgynevezett csapdanövények ültetése. Még a korán ültetett burgonyák is elláthatják ezt a szerepet. Amikor a korai burgonyákat megtámadják a bogarak, könnyedén elpusztíthatod őket anélkül, hogy odaveszne az igazi termés 

Talajtakarók és rovarhálók

A burgonyák sűrű szalmás talajtakaróba vagy az alá ültetése hatékony védekezési módszer többféle kártevő (levéltetvek, krumplibogarak, stb.) ellen. Ez annak köszönhető, hogy az ilyen talajtakarók ragadozókat vonzzanak magukhoz (például futóbogarakat és pókokat), amelyek éjszaka levadásszák a kártékony élősködőket. A talajtakarók használata nem ajánlott olyan nyirkos területeken, ahol a meztelencsigák problémát jelentenek. A rovarhálók a kártevők távoltartásának nagyszerű eszközei. Ajánlatos szorosan a talajhoz rögzíteni őket, mert az erős testű burgonyabogarak átpréselhetik magukat a hálók alatt.

 

Fonálférgek és más természetes ragadozók

A burgonyabogarak természetes ellenségeinek betelepítése szintén hatásos lehet, azonban ezek a legköltségesebbek is az itt felsorolt módszerek közül. Az ültetés előtt betelepíthetsz egy adag jótékony fonálférget a burgonyaágyás talajába. Figyelj rá, hogy a talaj nyirkos legyen, és kövesd szigorúan a férgekhez kapott instrukciókat. A fonálférgek a laza, jó vízelvezetésű talajban a leghatékonyabbak, ezért a sűrűbb, agyagos talajt érdemes némi trágyával fellazítani a telepítés és ültetés előtt.

A fonálférgek megtámadják többek között az áttelelő burgonyabogarakat, illetve a földibolhák és a pattanóbogarak lárváit is. Többféle ragadozót is bevonzhatsz kertedbe, amelyek előszeretettel tizedelik a krumplibogár-populációt. Ezeket bizonyos készítményekkel is az ágyások közelébe csalogathatod, illetve ültethetsz olyan növényeket is, amelyek természetesen vonzzák őket - ilyen például a koriander a kapor, az édeskömény és sok más is.

 

Rovarbetegségek

Kertedre olyan rovarbetegségeket is kiereszthetsz, amelyek kifejezetten a burgonyabogarakat támadják meg, és egyáltalán nem veszélyesek az emlősökre nézve. Ilyen például a BTT (Bacillus thuringiensis tenebrionis) is, amelyet a lárva fázisban lévő krumplibogarak ellen szokás alkalmazni. Kövesd figyelemmel a mellékelt utasításokat a legjobb eredmények érdekében.

 

 

Hogyan védekezzünk a cseresznyelégy és a talajlakó kártevők ellen?

Meggy virágzás

A csonthéllyasok  védekezéskor az egyik sarokpont a monília elleni virág védelem. A tüneteket a virágokon, vesszőkön, ágakon és a gyümölcsökön figyelhetjük meg. A kritikus időszak a  virágzás, mert a kórokozó a sziromleveleket fertőzi meg, majd onnan a fás részekbe hatol. A fertőzött hajtások elhervadnak, majd elszáradnak. Ezt a tünetet többen összekeverik az almatermésűek tűzelhalásával, ami viszont csonthéjasokat nem fertőz! A virágzás idején, ha hűvösebb csapadékosabb idő van, akkor több permetezés szükséges.

 

Permetezések időzítése a virágvédelemre, ahogyan a nagy könyvek írják:

–  Virágzás kezdetén

–  Fővirágzásban

–  Sziromhulláskor

 

Meggy virágzása házi-kertben

Ha azonban a virágzás idejére jó időt fogunk ki, akkor a permetezések mennyiségét ennek megfelelően lehet csökkenteni. Néhány készítmény pl.: Chorus, Topas.

 

A gyümölcsfertőzés csak sebzések útján alakulhat ki pl.: kártevők, jégverés esetén.

 

Mint a legtöbb kórokozó ellen, itt is a legfontosabb védekezési eszköz a megelőzés. Ennek megfelelően, ne hagyjuk el a lemosó permetezést, a gyümölcsmúmiákat távolítsuk el a fáról és a fertőzött fás részeket vágjuk le és a nyílt sebeket zárjuk le fasebkezelő készítménnyel.

Legfontosabb szabályok palántanevelés során

Nagyon régi és fontos szabály, hogy csak és kizárólag fertőzésmentes közegben nevelt egészséges palántákból nyerhetünk egészséges növényállományt! Ezért fontos, hogy vetőmagot csak megbízható helyről vásároljunk, minden esetben célszerű csávázott magot szereznünk, ellenkező esetben nekünk kell elvégeznünk a csávázást, különösen akkor, ha saját szedésből, vagy ismeretlen helyről származik a mag

A higiéniás szabályokat vegyük figyelembe, a kórokozók fertőzése ellen a palántanevelés során használt eszközöket mossuk le, fertőtlenítsünk, munkavégzés során pedig többször mossunk kezet szappanos vízzel. Nagyon sok kórokozó fertőz a talajból, ezért csak fertőtlenített talajt használjunk a palánták neveléséhez, vagy legalább évente cseréljük a talajt. Fontos, hogy a magtakaró földet is fertőtlenítsük, a szükséges mennyiséget nagyjából tízszeres mennyiségű száraz homokkal, majd magtakaró földdel keverjük el, és csak így szórjuk a magra.A talajfertőtlenítést végezhetjük kémiai úton,és biológiai szerekkel is. (Artis Trifender )

Néhány szóban a csávázásról

Kétféle módon végezhetjük el a csávázást, az egyik a nedves csávázás, ekkor a magot 10-15 percig csávázólében tartjuk tüllzacskóban, majd leöblítjük, megszárítjuk, és utána vetjük

A másik a porcsávázás, ebben az esetben a magmennyiség súlyának megfelelő szer mennyiséget szórunk egy edénybe a magra és alaposan összerázzuk, hogy egyenletesen jusson a mag felületére. Itt nincs szárítás, azonnal vethető a kezelés után a mag.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a csávázás csak a mag felületén található kórokozókat pusztítja el, a mag belsejében lévőket nem!
Palántadőlés

A legjelentősebb palántakori betegségek

A gombabetegségek közül a leggyakoribb, rendszeresen megjelenő a palántadőlés kórokozói, melyek veszélyeztetik szinte minden növényfajt. A rizoktóniás fertőzés következtében a csíranövények szillevele és gyökere a talajban elbarnul, és elpusztul, ezért a növények vagy nem kelnek, vagy hiányosnak kelnek ki, de a kikelt palánták gyökérnyaki része üveges lesz, majd elbarnulva befűződik, és kidőlnek a palánták.

A pitiumos palántadőlés kórokozója szintén számos növényfajon, de leginkább a savanyú talajokon fordul elő. Tünetei megegyeznek az előző fajéval. Mind a kettő kórokozó a talajban fertőz, kártételüket megelőzhetjük, ha magvetés után azonnal, majd kelés után ismét beöntözzük a talaj az erre a célra engedélyezett növényvédő szerekkel. Ha nem védekeztünk előre, akkor a beteg növényeket távolítsuk el földdel együtt, majd végezzünk fertőtlenítést!
Paradicsom-, és paprikamozaik

A palánták levelein sötétzöld, világoszöld, és sárga mozaikfoltok jelennek meg, jelentősen visszamaradnak a fejlődésben a növények. A betegséget a dohánymozaik vírus okozza, mellyen szemben rezisztens a paprika-, és a paradicsomfajták zöme. A kórokozók a magok felületén helyezkednek el, fennmaradnak a talajban is, de növénynedvvel átvihetők és a levéltetvek terjesztik. Megelőzésben fontos szerepet játszik a talajfertőtlenítés, a talajcsere, a csávázás, és a higiéniás szabályok betartása. A vírusgyanús töveket távolítsuk el, és védekezzünk folyamatosan a levéltetvek ellen

Levélfoltosság

A paprika-, és a paradicsompalántákon jelenik meg leginkább a baktériumos levélfoltosság és levélhullás. A palánták levelein apró, világos és vizenyős foltok jelennek meg, melyek később 2-6 mm átmérőjű, barna szegélyű, világos közepű, szabálytalan foltokká alakulnak, majd a levelek megsárgulnak és lehullnak. Védekezhetünk ellene csávázással, mivel ez a baktérium a vetőmag felületén helyezkedik el.
Üvegházi molytetű

A zöldségnövények közül leginkább a paradicsomot és az uborkát veszélyezteti, táplálkozó fejlődési alakjai a levelek fonákján szívogatnak, ezáltal a növények lemaradnak fejlődésükben. Mézharmatot ürítenek, ezeken telepszik meg a korompenész, ami csökkent az asszimilációs felületet. Közvetlen kártételük mellett óriási károkat okoznak a vírusos betegségek terjesztésével.

Melegigényes, Magyarországon leginkább növényházi kártevő, de ha kikerül a szabadba a fertőzött palántával, akkor egész nyáron károsít. Megfigyelhetjük a szárnyas egyedek megjelenését sárgalapokkal, az első példányok észlelésekor azonnal cselekednünk kell, felszívódó, vagy mélyhatású készítményekkel permetezzünk, a kezelést pedig ismételjük többször. Biológiai védekezést is végrehajthatunk, ugyanis természetes ellensége a fürkészdarázs.
Levéltetvek

A levéltetvek szívogatásukkal gyengítik a palántákat, ráadásul nagy mennyiségű mézharmatot ürítenek. Megjelenésüket sárgalapokkal és növényvizsgálattal kísérhetjük figyelemmel, észlelésükkor azonnal cselekedni kell, használjunk ellenük levéltetűirtó szert. Ha molytetű fertőzés is van, akkor olyan permetszert válasszunk, ami mindkét faj ellen hatásos.

Közönséges takácsatka

A közönséges takácsatka minden növényféleséget megtámadhat, a levelek fonákán, finom szövedék védelmében szívogat. Kezdetben nem feltűnő a kártétele, később a levelek színén sárguló foltokat láthatunk, az asszimilációs felület csökkentésével szabályozhatatlanná teszi a növények víz háztartását.Megjelenését figyeljük meg, és ne várjuk meg, amíg felszaporodik, már kis egyedszámnál kezdjük meg a védekezést speciális atkaölő szerek segítségével. Ezek akkor hatásosak, ha a kártevő élőhelyére, a levélfonákra juttatjuk ki a permetlevet
Sárgamozaik

A paprika levelén élénk, sárga, fehér, szögletes foltokat okoz a kórokozó, ami a magok felületén helyezkedik el, növénynedvvel és levéltetvekkel is átvihető. A megelőzésben a magcsávázásnak, a talajcserének, a talajfertőtlenítésnek és a higiéniás szabályok betartásának van jelentős szerepe, a vírusgyanús töveket el kell távolítanunk, és védekeznünk kell rendszeresen a levéltetvek ellen. 

Peronoszpóra

Már palántaneveléskor el kell kezdenünk a megelőző védelmet ellene, szikleveles kortól kiültetésig 2-3 alkalommal meg kell ismételni a kezeléseket gombaölő szerekkel. 

Gyökér-gubacs fonálférgek

A palántákon még nem annyira feltűnő a kártételük, ezért is olyan veszedelmes kártevők. Kezdetben apró gubacsokat okoznak a gyökereket, a kis növények gyengén fejlődnek, hervadnak. Kiültetés előtt meg kell vizsgálnunk a gyanús növényeket, semmisítsük meg a fertőzötteket! Rezisztens fajták termesztésével, ellenálló növényfajra való oltással előzhetjük meg a kártételüket, talajfertőtlenítéssel pedig elpusztíthatjuk az állatot. Állományban mérsékeljük a kártételt felszívódó granulátummal.

Uborka pszeudomónászos betegsége

A szabadföldön is súlyos károkat okoz, de már a palántákat fertőzi. A sziklevélen sárgászöld, kerek vagy szabálytalan vizenyős foltokat idéz elő. A kórokozó baktérium a vetőmag felületén helyezkedik el, így magcsávázással eredményesen védekezhetünk ellene.
A dinnye fuzáriumos hervadása 

Mind a görög-mind a sárgadinnyét fertőzi, már palántakorban. A kis növények halványzöldek, hervadnak, száruk ráncos lesz, majd elszáradnak. Fertőzési források a vetőmag és a talajba került fertőzött növénymaradványok. A csávázás eredménytelen, így az ellenálló fajták termesztése vagy az ellenálló alanyokra való oltás javasolt. A palántanevelőben végezzünk talajfertőtlenítést. 

Leyland ciprus

A leyland ciprus széles körben használt örökzöld a Monterey-ciprus és Nutka ciprus keresztezéséből létrejött hibrid. Intenzív növekedésű növény, ami évente akár 60-100 cm-t is elérheti. Emiatt a tulajdonsága  és igénytelensége miatt általában sövénynek ültetik. Hiszen élénk sötétzöld színét még télen is megtartja. Azonban fontos tudni, hogy a frissen ültetett, fiatal egyedek érzékenyek a nagy hidegre.

Másik előnye, ami miatt kedvelik, hogy nem hoz termést, így más örökzöldekkel szemben nem szór allergén pollent, vagy nem szemetel a kertben. Sokáig úgy tartották, hogy Magyarországon nincs semmiféle kártevője vagy betegsége, ez azonban mára megváltozott.Csak akkor hajlamos ez a szívós örökzöld a megbetegedésre, ha fiatal korától kezdve gyökérfejlődési gond merül fel a talaj miatt. Miként is jelentkezik a probléma és hogyan kerülhetjük el? A megoldásként az azonnali gyökerező serkentő beöntözést javasoltuk és egy lombpermezést.
 A sok vizet sem szereti (a gyökerei ne legyenek mocsárban ,mert elhalást okoz) ,a száraz környezet ugyanúgy károsítja a növényt . A Leyland ciprus érzékeny a magnézium ,és vashiányra , a meszes talajt nem sokáig tolerálja. Évenként 3X vas-magnézium utánpótlásra van szüksége illetve permetezéskor érdemes folyékony lombtrágyát használni. A tápanyaghiány miatt sárgul-fehéredik a növény, és ha ez bekövetkezik akkor ezt már nehéz visszafordítani. A tápanyaghiány továbbá fogékonyabba teszi a növényt  a kár ,és kórokozókra . Nyírás után ugyancsak fontos a tápanyag utánpótlás , és megelőző védekező permetezés.
 

 Seiridiumos betegsége

(Seiridium cardinale)

Seiridiumos betegsége

A fertőzés a hajtás, az ágak, vagy akár a teljes növény pusztulását okozhatja. Elsősorban az idősebb fákon jelentkezik a betegség, amikbe, leggyakrabban, sebzéseken keresztül jut be a kórokozó. Ezen kívül a szú bogarak is terjeszthetik a betegséget. A károsítás helyén a kéreg besüpped és sárgásbarna, pirosas színezetű lesz, ami a hajtáscsúcs irányába halad. A fás részeken kialakuló rákos sebek miatt gyantafolyás figyelhető meg a fertőzött növényeken. A kórokozónak a meleg párás időjárás kedvez. Védekezésnél a károsított részeket, bőven az egészséges részig vágjuk vissza és semmisítsük meg. Fertőtlenítsük le a metszéshez, vagy a sövénynyíráshoz használt eszközeinket, mert azok is tovább terjeszthetik a fertőzést.  Kémiai védekezéssel csak a károsítás mértékét tudjuk visszafogni. A kórokozó ugyanis a fás részekben károsít.

 Pestalotiopsisos betegsége

(Pestalotiopsis funerea)

Pestalotiopsisos betegség

Elsősorban az idősebb növényeknél jelentkezik. A pikkelylevelek, a hajtáscsúcstól befelé, elkezdenek sárgulni-barnulni, majd szépen fokozatosan elszáradni. Súlyos fertőzés esetén, akár teljes ágak is felkopaszodhatnak. Az elhalt pikkelyleveleken apró fekete szaporító képletek jelennek meg. Ez a gomba gyengültségi parazita, így a megtelepedését elősegíti a nagy szárazság, rossz termőhely, tápanyaghiány, vagy más káros tényező. Védekezés a kórokozó ellen nincs kidolgozva, elsősorban a megelőzésre kell odafigyelni. Csökkentsük a stressz tényezőket, kerüljük a sűrű térállást, és ügyeljünk, hogy kálium túlsúlyos készítményeket juttassunk ki. Ha észleljük a kártételt, a fertőzött részeket erősen vágjuk vissza és semmisítsük meg.

Boróka-pajzstetű
(Carulaspis juniperi)

Boróka-pajzstetű

A boróka-pajzstetű nem csak a borókákat támadja, de a leyland hamisciprust, a ciprusokat, a tiszafákat és a tujákat is. A kártevőt onnan ismerjük fel, hogy a leveleken pár milliméter átmérőjű fehér kör alakú pajzsok jelentkeznek. Ezeknek a pajzsoknak a védelmében károsítják a növényt. A szívogatás hatására a növény színe halványodik, majd idővel megbarnul és elhal. Egy évben egy nemzedékük alakul ki.

A nőstények a pajzsok alá rakják a tojásaikat, ahonnan a lárvák június-július környékén rajzanak ki. Az így kirajzott lárvák a levelekre és hajtásokra vándorolnak, ahol elkezdik a károsításukat, majd itt alakul ki a védelmet adó fehér pajzsuk.

A védekezést a rajzás időszakára ke kell időzíteni, mert ilyenkor a legsebezhetőbbek az egyedek

A kezelést kontakt és felszívódó szerek keverékével kell elvégezni ,és évente többször megismételni. Ősszel tavasszal az olajos lemosópermetszer is gyéríti a kártevőket .

A hajtások elszáradását okozhatja fagyhatás is. A sok víz hűvös idővel kombinálva azt eredményezi, hhogy a hajtások nem tudnak beérni télire .Az idősebb és egész ágak elszáradását azonban nem a fagy, hanem gombakártevő okozza. Az ország Leyland-ciprus állományain többfelé látható tünet emlékeztet a déli, illetve a nyugati országokban már gyakori kórokozók kórképére. Ezek a „cranker” néven ismert, elhalást, sőt teljes növénypusztulást is okozó Seridium cardinale, valamint a Botryosphaeria dothidea gombafajok.

A sövénynyírással a fagyérzékenység és a fertőzés veszélye is jelentősen növekedhet, mivel a friss ágak fagytűrő képessége mindig kisebb a beálltakénál, valamint a vágási felületek pedig a fertőzések nyitott kapui.
A fagyásból eredő károkat a növény megfelelő öntözéssel és tápanyag-utánpótlással könnyen kiheveri. Távolítsuk el a visszafagyott részeket. Gombafertőzés esetén pedig tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket.

Súlyos betegség

A fertőzés tüneteinek észlelésekor az alábbiakat tehetjük:
• Rendszeresen öntözzünk a tenyészidő során, sőt száraz teleken fagymentes napokon is. A Seridium főként a szárazság által kiváltott stressz hatására terjed. A legjobb a hetenként egyszeri, a gyökerekig hatoló, árasztásos öntözés.
• Keressük meg az elhalt ágak tövénél a fertőzés helyét, majd távolítsuk el a beteg részt. A gomba más fákra és növényekre is átterjedhet.• Fertőtlenítsük le a metszéshez, a sövénynyíráshoz használt eszközeinket, mert azok is terjeszthetik a fertőzést. Minden egyed metszése után mártsuk hipós vagy alkoholos oldatba az eszközök vágófelületét.
• Gombaölő szeres permetezés általában nem vezet eredményre, a növényt gyógyító vegyszer hazánkban nem engedélyezett. Megelőzésre a hajtásnövekedés megindulásakor használjunk réztartalmú gombaölő szereket.
• Ha elpusztult a fa, távolítsuk el a tönkjét is, vagy szórjuk be a vágási felületet bóraxszal, hogy megakadályozzuk a gomba szaporító képleteinek kialakulását. A levágott hajtásokat, leveleket és ágakat égetéssel semmisítsük meg. 

 

Tuja kabatinás hajtásbarnulása
Tudományos neve: Kabatina thujae.
Gyakran csak az ágcsúcsok halnak el, de sokszor egész hajtások, sőt ágacskák is.
Az elhalt rész alapjánál a kéreg besüpped, fája elbarnul, és fekete pontszerű termőtestek jelennek meg a pikkelyleveleken. Leggyakrabban nedves termőhelyen, sűrű ültetvényekben, kalcium- és magnéziumhiányos növényeken fertőz.

A hamiscipruson már új hajtások nőttek az elpusztultak alatt
 

Tuja didimaszcellás barnulása
Tudományos neve: Didymascella thujina.
A fiatal hajtások egyes pikkelylevelei kora tavasszal elbarnulnak, súlyos esetben egész hajtások elpusztulhatnak, főként a növény alsó részén.
Májustól a beteg leveleken apró, sötétbarna pontok, termőtestek jelennek meg, melyekben a spórák szeptemberig megérnek, fertőzőképesek lesznek.

Didymascella keleti tuján
Téli növényvédelem

Kertészeti növényvédelem

Mechanikai védekezés

A gyümölcsfák törzsén ill. vázágain számtalan károsító gomba és rovar pusztít, s telelésre is itt keres búvóhelyet. Ahhoz, hogy károsításukat ill. telelésüket 
megzavarjuk és a kártevőket elpusztítsuk, a fagymentes téli napokon kézzel vagy más, erre alkalmas szerszámmal tisztítsuk meg a fák törzsét és vázágait. Drótkefével vagy kéregkaparóval távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, tisztítsuk simára a törzset. Így ezzel egyrészt megszüntetjük a rovarok búvó- és telelőhelyét, másrészt nagymértékben segíthetjük a kora tavaszi lemosó permetezés hatékonyságát. Ilyenkor a rágcsálékkal, ürülékkel szennyezett, sérült, mézgafolyásos kéregrészek eltávolításán kívül a telelő tojáscsomók, hernyók, bábok és bizonyos esetekben az imágók száma is jelentősen gyéríthető. Vannak ugyanis olyan rovarok, amelyek elsősorban a fák törzsének, vázágainak kéregrepedéseiben tudnak csak áttelelni.

Az ápolási és fatisztogatási munkákat nagyon gondosan végezzük, mert könnyen megsérthetjük vele a fa élő részeit is, amely viszont számos más betegség számára nyithat fertőzési kaput. Ezért a kéregkaparás inkább az idősebb gyümölcsfák esetében ajánlott és indokolt. A kéregkaparékot gondosan gyűjtsük össze és - lehetőség szerint - helyben azonnal égessük el, vagy jó mélyen forgassuk a talajba. 

Egész télen végezhető a lehullott, fertőzött lomb és a fán maradt gyümölcsmúmia (pl. Monilinia spp. fertőzésénél) összegyűjtése is, hiszen a fák levélbetegségeit okozó gombák nagy része éppen ezekben a fertőzött növényi maradványokban telel át. Ezek télen nagy mennyiségű spórát produkálnak, amelyek képezik tavasszal a primer inokulumforrást. Az összegyűjtött lombot égessük el vagy - a korhadás
elősegítésére - mélyen forgassuk a talajba. Másik módja a lehullott levelek korhadásának elősegítésére nitrogéntartalmú műtrágyákkal (pl. karbamiddal 5%-os töménységben) történő permetezéssel, mivel tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel hatékonyan gátolhatjuk a gomba-szaporítóképletek kialakulását.

Hasonlóan járjunk el a sátoraknás molyok, eszelények és aknázólegyek károsította fák esetében is: a lehullott fertőzött lombozatot gyűjtsük össze, majd semmisítsük meg. Ám bizonyos rovarok - pl. almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella) - esetében, azok parazitoidjainak kímélése végett, az összegyűjtött lombot - ahol erre lehetőség van - olyan lyukméretű hálóval (tüllel) fedett tárolóedénybe helyezzük, amelyen a későbbiekben kikelő lepke nem, csak parazitoidja tud kirepülni. Néhány rovar esetében elegendő az összegyűjtött levélzet - enyhébb téli napokon történő - talajba forgatása is, pl. az almalevél-törpemoly (Nepticula malella) telelő bábjai már akkor is elpusztulnak, ha a lehullott leveleket legalább 10 cm mélyen a talajba forgatjuk.

A közép- és magas törzsű fáknál a felfelé gyalogló téli-araszolólepkék nőstényeit feltartóztathatjuk a törzsre helyezett „hernyóenyves-övvel”, amelyet még rajzásuk beindulása előtt rakunk fel, és rajta hagyunk - a hernyóenyv-réteget időnként felfrissítve - tél közepéig, a rajzás befejeződéséig. Ekkor az öveket le kell szedni és elégetni, mivel a beleragadt nőstények petéiket egymás testére (tetemére) is lerakhatják, s így az öv tavasszal fertőzési forrást képezne. Az eltávolított hernyóenyves övek széle alatt lerakott petéket is el kell pusztítani, melynek legegyszerűbb módja, ha drótkefével vagy kézzel szétnyomjuk őket. Ezzel a módszerrel az almamoly (Cydia pomonella), vagy az araszolólepkék (Geometridae) közül a nagy téliaraszoló (Erannis defoliara) és a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) populációs denzitása gyéríthető számottevően. Ezen kívül a - szintén a fák törzsére erősített - hernyófogó köteleket és hullámpapír öveket is eltávolíthatjuk. Leszedésükkel és elégetésükkel az ezeken telelő rovarok pl. az alma-bimbólikasztó ormányos (Anthonomus pomorum) imágóit pusztíthatjuk eredményesen.

A nyugalmi periódus esetlegesen szélsőséges klímája is igen jelentős negatív következményeket vonhat maga után. Gyakran előfordul, hogy a téli napsütés hatására a gyümölcsfák déli, délnyugati oldala erősen fölmelegszik, míg az ellenkező oldal pedig lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű marad. Ennek következtében - tulajdonképpen a hőmérséklet-különbség hatására - a törzs hosszirányban berepedezhet. Az így keletkező nyílásokon át hatolhatnak be a kéreg rákosodását
előidéző baktériumok és gombák. Preventív védekezési módként régebben igen gyakran alkalmazták a megtisztított fák törzsének bemeszelését. Ezzel - többek között a meszes kezelés napsugárzás-visszaverő tulajdonágából adódóan - számottevően csökkenteni lehet az ilyen jellegű, fagykárból eredő mechanikai károsodást. Ezért a módszer alkalmazása napjainkban is hatásos segítséget nyújthat.

Ne feledkezzünk meg azonban az ónos eső vesszőkre fagyott jégpáncéljának vagy a vékony ágakra nehezedő hótömegnek vessző- vagy cirokseprűvel történő eltávolításáról sem, hisz ezzel szintén súlyos károsodásokat előzhetünk meg.

Agrotechnikai védekezés

Az agrotechnikai védekezés egyik igen fontos technológiai eleme a gyümölcsösök téli metszése, amely termésszabályozó funkcióján kívül - többnyire a rovarkártevők és kórokozó gombák ellen is - rendkívül hatásos védekezési eljárás. Ha a fertőzött ágrészek eltávolítása elmarad, akkor az azokban telelő rovarok tavasszal akadálytalanul kirajzanak, ill. bennük tömegesen képződnek a gomba szaporítóképletei, amelyek újabb fertőzés forrásai lehetnek. A metszés azonban nem minden gyümölcskultúránál végezhető a téli nyugalmi periódusban, főként az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) jöhetnek ilyenkor számításba. A metszés időpontját illetően elmondható, hogy az a lombhullástól rügyfakadásig a fagymentes napokon bármikor elvégezhető. Ennek során a fertőzött vesszővégeket, az elszáradt, elkorhadt és taplógombákkal berakódott, ill. a szúbogarak járataival átfurkált ágakat távolítsuk el. Szükség esetén - a szúbogarak ellen - a meggyengült fák megsemmisítésére is szükség lehet. Azonban a fertőzésmentes, egyéb okból kivágott fákat és ágakat ellenben a legközelebbi rajzásig hasznos a nőstények gyülekezési helyeként - ún. csalogatófaként - meghagyni, és csak ezt követően elégetni.

Ne felejtsük eltávolítani a gyökérsarjakat sem, mert ezzel pl. a vértetű (Eriosoma lanigerum) gyökérlakó, áttelelő alakját gyéríthetjük eredményesen. A csonthéjasok (kajszi, cseresznye, meggy, őszibarack, szilva) esetében azonban csak igen indokolt esetben végezzünk vessző vagy ágeltávolítást a hideg téli hónapokban, mert a nyugalmi állapotban metszett fákon a sebek gyógyulása, a kallusz 
képződése fiziológiai okok miatt gyakran elmarad, s ennek nyomán rendkívül erős fertőzés alakulhat ki. A szőlő esetében pedig mindenképpen kerüljük a téli koronaritkítást!

Arra pedig nagyon ügyeljünk, hogy a metszéskor keletkezett sebeket haladéktalanul kezeljük a rendelkezésre álló sebkezelő anyagok valamelyikével. Hiszen a nyílt sebfelület hosszabb-rövidebb ideig lehetővé teszi a különböző sebparazita gombák akadálytalan behatolását és megtelepedését. Sebkezelésre az olyan anyagok alkalmasak, amelyeknek fungicid hatásuk van, de nem fitotoxikusak, mindemellett mechanikailag is gátolják a sebparaziták behatolását, tehát a sebfelületen tartós, összefüggő bevonatot képeznek, nem repednek meg és jól ellenállnak az időjárás viszontagságainak. A metszés vagy mechanikai sérülés (pl. vadrágás) következtében keletkezett sebet kezelni egyszerű. A sebkezelő anyagot ecsettel kell felvinni a sebfelületre. A rákos sebeket - az erre legalkalmasabb eszközzel, az ún. kacorkéssel - a kezelés előtt feltétlenül ki kell tisztítani. A seb tisztításakor ügyelni kell arra, hogy néhány cm-rel a szemmel is látható elhalt szöveti részen túl vágjuk ki a kéregszövetet, mivel gyakran előfordul, hogy a kórokozó szemmel nem láthatóan ugyan, de az egészségesnek tűnő szövetekben is továbbterjedt már. A kitisztított sebet csak ezután vonjuk be a sebkezelő anyaggal.

Télen a gyümölcsösben a rágcsálók és a nagyvadak károsítására is számítanunk kell. A mezei pocok (Microtus arvalis), a kósza pocok (Arvicola terrestris) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) rágása ellen a gyümölcsfák törzsét műanyag törzsvédővel, náddal, szúrós gallyal vagy dróthálóval vegyük körül. Esetenként sokat segíthet az idősebb fák mellőli rendszeres hóeltakarítás is. Azonban ez a módszer nem mindig vezet eredményre, ekkor vegyszeres úton (rágcsálóirtó szerekkel) kell csökkentenünk a létszámukat. Fagymentes időben a gyümölcsfák törzsét pedig - szükség esetén - kenjük be vadriasztó készítményekkel.

Gondoskodás a hasznos madarakról

Ismert és nagy jelentőségű még a károsítókkal, rovarokkal táplálkozó madarak hasznos munkája. Erős mezei pocok fertőzéskor pl. megjelennek az egerészölyvek (Buteo buteo) vagy a baglyok (Strigidae), és nagy pusztítást okoznak a pocokállományban. A fertőzött területeken ezért T-alakú, kb. 2 m magas ülőfákat célszerű részükre felállítani. A cinkék (Parus spp.) fürgén kutatják át a gyümölcsfák minden részét, s rendkívüli ügyességgel szedik össze a hernyófészkekben telelő lárvákat, sőt még a molyfogó övekből is kiszedegetik a telelésre húzódott
kártevőket. Ezért havas télen gondoskodjunk e hasznos madarak etetéséről és védelméről, hiszen ez már a biológiai növényvédelem - sajnálatos módon jelenleg nem eléggé hangsúlyozott - területe.
Miért fontos az őszi lemosás alkalmazása?

Szüret után ne hagyjuk magukra a gyümölcsfákat

Ilyenkor is védelemre, ápolásra van szükségük, hogy tavaszra megerősödjenek.

 

A következő évi termő rügyek egészséges képződésének érdekében elengedhetetlen a megfelelő lombvédelem, a szakszerű növénytáplálás. A szélsőséges időjárásra hajló éghajlatunkban a gyümölcsfák öntözését sem szabad elhanyagolni.

A gyümölcsfák alját a lombkorona síkjáig gyommentesen kell tartani. Ilyen módon megőrizzük a talajban lévő nedvességet, gyérítjük a talajban lévő rovarkártevőket, elősegítjük a talajban tevékenykedő hasznos baktériumok élettevékenységét.

Itt az ideje a vízhajtások eltávolításának, az elszáradt, vihar által eltört ágak levágásának. Lehetőség van a lombkorona alakítására, a keresztben fejlődő ágak eltávolítására. A lombkorona belsejének kialakításakor biztosítani kell a szellőzöttséget, a napfény érvényesülését. A lombkorona átvizsgálásakor a beteg, száraz ágakat el kell távolítani. A tűzelhalásos ágakat (alma, körte, birsalma) közel 40-45 cm-es egészséges részekkel, a meggy moníliával fertőzött ágakat 20-25 cm-es egészséges résszel szükséges eltávolítani. Az eltávolított ágak után ne maradjon csonk! A szabályosan kialakított, vágott felület könnyebben gyógyul, a fertőtlenítést szolgáló növényvédőszer hatékonysága is megfelelően érvényesül. A gyümölcsfák metszése alkalmával nagy gondot kell fordítani a metszőolló fertőtlenítésére. A metszőolló fertőtlenítésének leghatékonyabb és legegyszerűbb módja, amikor a metszőolló vágófelületét 10%-os (10 liter víz 1 liter hypo) hypo-oldatba történő mártása.

 

A metszést követően rövid időn belül el kell végezni a permetezést, a fákon ejtett sebek fertőtlenítése a lomb védelme érdekében. A lombvédelem biztosítása céljából több kiváló szer közül lehet választani. Az egyik ilyen szer CHAMPION WG (10l vízhez 20-30g), amely alma, körte, birs, naspolya védelmére szüret után, sőt lombhullás után is szükséges használata. A cseresznye, meggy, szilva gombás és baktériumos betegsége ellen kifejezetten jó hatékonyságú. Az őszibarack és a kajszibarack réz érzékenységét figyelembe véve, az őszi lombhullást megelőzően, amikor a levelek 80%-a megsárgult, megkezdődött a levelek hullása a CHAMPION WG (10 l vízhez 25-30g) szer használata lemosás szerűen kijuttatva, megfelelő védelmet biztosít. A lombhullást követően, a fagyok előtt a védekezést feltétlen meg kell ismételni. Az említett gyümölcsfákon kívül dió, mogyoró, mandula, szelídgesztenye, málna kultúrákban is kiváló hatékonyságú. A lombvédelmet a kórokozók elleni védekezés sikerét a COSAVET DF Edge (10 l vízhez 50-70g) szer kombinációkban történő kijuttatásával tovább fokozhatjuk. Az említett szereket a dísznövények védelmére is eredményesen használhatjuk.

A felsorolt szereken kívül a lombhullást megelőzően a rézérzékenység figyelembe vétele miatt eredményesen használható a COPPER FIELD (10l vízhez 70-90 ml) alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy, szilva kultúrákban. A sárgabarack, őszibarack kultúrákban meg kell várni a lombhullás elkezdődését és a fagyok előtt nagyon fontos legalább egyszer a permetezést lemosás szerűen elvégezni. A COSAWET DF-fel történő kombináció jelentősen növeli a védekezés hatékonyságát.

A következő évi termőrügyek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen a megfelelő tápanyagellátás. Az őszi lombhullás előtti tápanyag feltöltésére, a levelek gyorsabb lebomlásának elősegítésére kiváló készítmény az AZOSPEED készítmény, mely (10 l vízhez 150-200 ml) biztosítja a vessző, rügyek beérését, a lehullott lomb elbomlását.

A japán cserebogár

A japán cserebogarak egy évszázaddal ezelőtt főleg Japánban fordultak csak elő, ahol valójában nem is számítanak igazán gyakori kártevőnek. Idővel aztán a világ több pontjára is eljutottak, ma pedig már az Egyesült Államok több államában, és Európában is gyakran találkozhatunk velük az olyan helyeken, ahol a körülmények ideálisak szaporodásukhoz.

Gyömölcsmoly a kertben