Sokunk kedvenc gyümölcse a málna. . A helyes fajtaválasztással elérhetjük, hogy több hónapon keresztül fogyaszthatjuk gyümölcsét, sőt az őszi napsugarak alatt is ehetünk még néhány marok málnát.
Szerencsére nem igényes növény, gondozása is egyszerű, metszése sem kíván nagy gyakorlatot. Biológiai adottsága, hogy hajtásrendszere kétévente megújul, ezért és félcserje mivoltából koronaformáról, termőkarokról nála nem beszélhetünk. Vesszői vannak, amikkel évről-évre foglalatoskodhatunk. vesszőit kétféle helyről erednek. Az egyik a tősarj, ez a letermett kétéves vessző tövéből ered, a másik a gyökérsarj, ami a talajban terjedő gyökérből tör fel. A gyökérsarj értékesebb a tősarjnál, ezért, ha megfelelő mennyiségben hozza, akkor a tősarjakat el is távolíthatjuk. A megfelelő mennyiségről később lesz szó.
Kereskedelmi forgalomban egy vesszővel rendelkező szabadgyökerű sarjat vásárolhatunk. Nagyon könnyen ered, ezért a termesztők nem is nagyon erőlködnek konténeres, vagy földlabdás példányok előállításával. Értékesebb, ritkább, piacosabb fajtákat nevelnek konténeres minőségben. Néhány csomagküldőtől vásárolhatunk így málnát. A vesszők változó hosszúak lehetnek, de bevett gyakorlat, hogy 20-50 cm közötti hosszba vágják vissza. Ültetéskor ezt célszerű 15-20-re tovább kurtítanunk. Ettől több metszési tennivalónk nincs is ültetéskor.
A málna termőegyensúly-fenntartó metszését már vegetációs időben meg kell kezdenünk. A letermett vesszőket tőből rögtön távolítsuk el. Szüret utáni megtartásuk felesleges, mivel újabb termést nem hoznak, viszont rajtuk betegségek szaporodnak el, amik a fiatal (jövő évi termővesszőket) is károsítják.
Ha erős málnatövünk van, és a fejlődéséhez is optimálisak a körülmények, akkor olyan sok hajtást fejleszt, ami gátolja az erős termővesszők kialakulását. Sok közepes, és gyenge vesszőt kapunk, viszont igazi termővessző nem, vagy alig képződik. Ezt meggátolandó, szintén még nyáron a termés betakarítása után célszerű a vesszőválogatást is végezni. Négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 sarjat hagyjunk meg, a többit távolítsuk el. Az, hogy mitől négyzetméter, illetve folyóméter az a műveléstől függ. Üzemszerűen kordonok között termesztik a málnát, ez megkönnyíti a gondozási és szüretelési munkáit. Házi kertekben gyakran tömbben termesztik a málnát, azaz hagyják, hogy birtokba vegyen egy adott területet, ilyenkor a négyzetméter, még kordonos esetén a folyóméter a mértékegység.
Nyugalmi időszakot követően rögtön a tél elmúltával el kell végezni a metszését. Nagyon korán hajtásnak indul, tő- és gyökérsarjai mér 0 fok körül fejlődésbe kezdenek. Nem szabad hát halogatnunk a metszését, az elsők között kell foglalkoznunk vele. A metszés idejét így februárra teszem.
Aki nem metszett nyáron, az ilyenkor egy dzsungellal találkozik.
Fő kártevője a fenti képeken látható málna-karcsúdíszbogár. A bogár petéit a vesszőre helyezi, ahol azok kikelés után azonnal a vesszőbe rágják magukat. A málnát arra készteti, hogy egy gubacsot neveljen, amibe otthonosan elfér a lárva. Majd bebábozódik, így telel itt, és amikor eljő a jó idő kirepül. Ezeket a vesszőket metszéskor fontos eltávolítani, de elég, ha csak a gubasc alatt visszavágjuk. A gubacsot el kell tüzelni. Hasonló a kártétele a gubacsszúnyognak is, de az kisebb gubacsot képez, a vessző kevésbé gynegül meg tőle.
 |
| Fő kórokózó pedig a didimellás vesszőfoltosság. |
 |
| Ő pedig egy gombácska, ami az főként a beteg, vagy elhalt részeket támadja. Na hagyjunk a talajon lemetszett vessződarabokat, mert ezeken megtelepszik, szaporodik. |
A málna károsítói nálam még nem okoztak olyan mértékű kárt, hogy a következő évi termés számottevően visszaesett volna. A termés mennyiségére sokkal nagyobb hatással van a csapadék. Hol úszik a málna, hol pedig pödrődik a levele. Ettől függetlenül fent leírtam a nyári metszést is azoknak, akik nagyon precízek szeretnének lenni.
A metszés menete a következő:
Tőből kivágjuk a letermett vesszőket.
 |
| Letermett vessző. Látható a sötét színe, az előző évi metszés helye és az oldalhajtásai, amelyeken a termést hozta. |
 |
| Bal oldalt a fiatal egyéves hajtások, jobb oldalt pedig a kétéves letermett vesszők. A különbség magáért beszél. |
Ezeket könnyű felismerni sötétebb színükről, kisebb magasságukról (ugye ezeket vágtuk vissza tavaly ilyenkor 30-50 centiméteresre), valamint elágazódásukról.
Tőből kivágjuk a sérült, a törött, a tekeredetten fejlődött, a fekvő hajtásokat.
 |
| Na ennek valami baja van. Ilyen kusza frizurát még zaklatott alváskor is nehéz összeszedni. Tőből le kell távolítani. |
Leszámoljuk a négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 legszebb hajtást, a többit szintén tőből eltávolítjuk. Korábban már írtam, hogy a gyökérsarj értékesebb, ezért törekedjünk arra, hogy ezt a mennyiségű hajtást gyökérsarjakból válogassuk össze. Negyedik évtől már kell, hogy rendelkezzen ennyi gyökérsarjjal. Ha nincs ennyi hajtásunk, akkor az két dolgot jelent, vagy fiatal a málna, vagy rossz körülmények közé telepítettük. Az első esetben nincs gond. Negyedik évtől várható ez a számú hajtás. A második esetben keressük meg a hibát, és korrigáljuk.
 |
| Egy tőből ennyi hajtás elegendő. Etől több mrá csak egymást fejlődését korlátozná. |
A megmaradt vesszőink lesznek a termővesszők. Ezeket 30-50 centiméter magasságban vágjuk el. Az erősebbeket magasabban, a gyengébbeket alacsonyabban. Ezeken a vesszőkön kihajtott rügyekből fejlődött hajtások végén hozzák majd a termést. A vesszők fajtától függően több méter hosszúak is lehetnek, de a legerősebb, legszebb termést hozó oldalhajtások a vessző középső harmadából indulnak. Ezért fontos a visszametszésük.
 |
| Helyes metszlap. |
 |
Metszés után ilyen lett a dzsungel. Szellős, áttekinthető. Én ilyenkor a metszési nyesedékek aprítása után keletkezett aprítékkal (mulcs) vastagon megterítem a területet. Ez elveszi a gyomok kedvét, megtartja a vizet, vonzza a hasznos élőlényeket (sajnos néhány károsnak is búvóhelyet ad), bomlásakor tápanyagot ad, javítja a talaj állapotát, minőségét.
|
A cseresznye hagyományos koronaformájú, vadalanyra oltott gyümölcsfa, melynek kifejlett korára 60-70 négyzetméter nagyságú területre van szüksége. Sajnos a mai kisméretű kertekben ritkán találni számára ekkora területet, ezért a nemesítés iránya nem a gyümölcs ízletessége, nagysága, roppanó húsa, egyszóval a gyümölcs minősége felé ment el, hanem a növény törpésítése felé. Ma már kapható extra kis termetű változatban is. Ezek terméséből ritkán lesz lekvár, fincsi befőtt, cseresznyés pite stb.
Mivel tudjuk, hogy a cseresznye nagy helyet igényel, ezért telepítésekor legyünk nagyon körültekintők. Nincs rosszabb dolog, mint megválni egy fiatal, ízletes gyümölcsöt bőven termő cseresznyefától, csak azért, mert túlnőtte a rendelkezésére álló helyet.
A cseresznye hagyományos koronaformát kialakító növény. Ettől nekünk sem szabad eltérnünk a metszés során. A hagyományos koronaformák közül a sudaras korona a legelterjedtebb. Ebből is megkülönböztetünk három altípust:
-
ágcsoportos sudaras, amikor egy központi tengelyen (ezt szaknyelven sudárnak hívjuk) meghatározott magasságban ágcsoportok alakulnak ki (más szóval ágemeletek),
-
szórt állású sudaras, ami az előzőhöz nagyban hasonlít, azzal a különbséggel, hogy nincsenek egységes ágemeletek, hanem a sudár mentén változó magasságban szórtan helyezkednek el az oldalhajtások,
-
kombinált korona, amikor a sudarat egy bizonyos magasságban kivágjuk, ezzel meghatározzuk a fa magasságát, a kombinált korona esetében 2-3 emeletet alakítunk ki.
Leggyakrabban az ágcsoportos sudaras koronát alakítjuk ki. Ennek előnye, hogy megfelel a cseresznye természetes koronaformájának, tehát nem kell a növényt metszéssel erőszakolnunk. Hátránya, hogy kialakítása több évig tart, ezért termőre fordulása is későn történik meg, valamint a meghagyott sudár miatt magasra nő, ami megnehezíti a gondozását és a termés betakarítását.
A cseresznye magára hagyva is viszonylag szabályos sudaras koronát nevel. Ezért a metszés során erős beavatkozást mellőzzük. Nem is tűri jól az erős metszést, nagy sebei nehezen gyógyulnak, mézgafolyás jelenik meg rajtuk, idővel elkezdődik a korhadás. Idős cseresznyefák ifjítása ezért nem könnyű feladat, inkább javaslom, hogy idős fa helyett már időben telepítsünk újat.
Kialakítása során törekedjünk a szórt állású sudaras korona kialakítására, ekkor ugyanis idősebb korban kisebb a repedés, hasadás veszélye. Pláne fontos ez a mostanság jelentkező viharos szelek mellett.
Metszése során az alábbiakra szorítkozzunk:
-
ne engedjük, hogy több vezértengelyt, sudárt képezzen, ha előfordul, hogy másik sudárt fejleszt, akkor azt mindig távolítsuk el,
-
növekedése során az alsó ágai mindig mélyebbre hajolnak, ez az alatta fekvő terület gondozását nehezíti, ezért javasolt ezeknek az ágaknak az eltávolítása,
-
ne engedjük, hogy koronája nagyon besűrűsödjön, ezért minden évben a korona közepén fejlesztett hajtásokat távolítsuk el
-
beteg, sérült, törött ágakat mindig metsszük le minimum az élő részig.
A cseresznye középhosszú termővesszőin és bokrétás termőnyársain terem.
 |
| Középhosszú termővessző. Rajta levélrügyek és dundi csoportos virágrügyek egyaránt megtalálhatók. |
 |
| Bokrétás termőnyárs. |
 |
| Bokrétás termőnyárs. |
Csonthéjasok európai sárgulása (European stone fruit yellows)
Tünetek: a fertőzött fák levelei sárgulnak és kanalasodnak, kisebbek és elszórtan helyezkednek el, később elhalnak. Először ágrészek, aztán ágak, végül az egész fa elpusztulhat. A kéreg eleinte narancssárgára, majd barnára színeződik.
Terjedés: szaporítóanyag, fertőzött egyedek. Egyetlen megoldás a vírusmentes szaporítóanyag telepítése.
Szilva-pajzstetű
Pajzstetvek:
-Szilva-pajzstetű (Sphaerolecanium/Eulecanium prunastri)
A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/fturmog/19338505679
Akác pajzstetű
-Akác pajzstetű (Parthenolecanium/Eulecanium corni)
A kép forrása: http://selhozrabota.ru/archives/36
Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus)
A pajzstetvek a fa leveleit, gyümölcseit és/vagy kérgét szívogatják. Ennek hatására a fa kondíciója romlik. Mézharmatot ürítenek, amin korompenész telepszik meg.
Az akác pajzstetű lárvái a fa levelét szívogatják, a szilva pajzstetű lárvái pedig a fák kérgén táplálkoznak. Évente 1 nemzedékük fejlődik.
A kaliforniai pajzstetű a fa kérgén és gyümölcsén is táplálkozik. Évente 2 nemzedéke fejlődik. Elsődlegesen szaporítóanyaggal terjed!
A legfontosabb védekezés a pajzstetvek ellen kártevő mentes szaporítóanyag használata. A nyugalmi időszakban kozmetikai vazelinolajos ajánlott lemosó permetezés a telelő lárvák ellen. Tenyészidőszakban, virágzás után, fehér ragacslapos lappal megfigyelhető a rajzás, amely alapján védekezhetünk a rajzó repülő hímek ellen április végén, május elején kontakt szerekkel. A lárvák.
ellen június közepén lehet védekezni
-Kis téliaraszoló (Operophtera brummata)
A szilva gyakori kártevői. Fakadáskor már megjelennek a sodrómolyok és az araszolólepkék fejletlen lárvaként, kéregrepedésekben áttelelt egyedei és intenzíven táplálkoznak. Az almailonca lárvái a rügyeket odvasítják, a fiatal hajtásokat összeszövik, megrágják. A kis téliaraszoló lárvái néhány levelet összeszőnek, és azok rejtekében táplálkoznak. Besodródott leveleknél már csak mélyhatású és szisztemikus szerekkel lehet védekezni
Keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta)
A szilva legjelentősebb kártevői közé tartoznak. Két egymáshoz közel álló faj. Sokszor a rajzásuk is egy időben történik. A keleti gyümölcsmoly főként a levélre rakja a tojásait, míg a szilvamoly a levélre és a gyümölcsre egyaránt. Fiatal lárvája berág a gyümölcsbe egészen a csonthéjig. Az L3 fejlődési fokozatig a lárvák sárgák, később húsvörösek. A károsított gyümölcs hamarabb színeződik, mézga folyik ki belőle. Korai gyümölcshullást okoz. A lehullott szilvát kettévágva vizsgájuk meg, mert a Plumpoxvirus is súlyos gyümölcshullást okoz. Károsításuk nyomán másodlagosan megjelenhet a monília fertőzés. A védekezés alapja, hogy az áttelelt lárvák egyedsűrűségét a tél végi faápolási munkák során, a vegetációs időszakban a hullott gyümölcs összeszedésével, illetve hernyófogó övekkel gyérítsük. Szexferomonoscsapda használatával kövessük nyomon a rajzást, majd a kelő lárvák ellen, még a befurakodás előtt kontakt és szisztematikus szerekkel védekezhetünk
-Sárga szilvadarázs (Hoplocampa flava) Poloskaszagú szilvadarázs A szilva jelentős kártevői. Virágzáskor, április elején jelennek meg. Imágóik lerágják a portokokat, tojásaikat a csészelevelek cimpájába vagy a frissen kötődött termésbe süllyesztik. Csontszínű álhernyóik az apró, kötődött termést kiüregesítik. Egy lárva több gyümölcsöt is károsít. A kötődés utáni természetes hullást követően a körülbelül 1 cm-es zöld szilvák tömegesen lehullanak a fáról. A hullott gyümölcs összegyűjtésével a talajba vonuló álhernyók egyedsűrűsége és a következő évi fertőzés mértéke csökkenthető. Április elején napos délelőtt ajánlotta virágok és a hajtások vizsgálata (az imágók figyelése), valamint fehér, ragacsos lapok kihelyezése az imágók csapdázására. Ezzel nyomon követhetjük a rajzást. A vegyszeres védekezést a kelő lárvák ellen célszerű időzíteni, sziromhullás után azonnal kontakt hatású szerekkel védekezhetünk
-Szilva takácsatka (Eotetranychus pruni)
Száraz, meleg nyarakon okoznak jelentős károkat. A szilva levelének fonákán szívogatnak. A takácsatka szívogatásának hatására a leveleken klorofillelhalás következik be, majd a levelek idő előtt lehullanak a fáról. A takácsatka elszaporodásának jellegzetes tünete a leveleken megfigyelhető szövedék, amely védelmet nyújt nekik a növényvédő szerekkel szemben. Károsításuk miatt felborul a növény vízháztartása, a kötődés csökken, nem lesz megfelelő a következő évi rügydifferenciálódás. Nyugalmi állapotban végezzünk lemosó permetezést olajtartalmú szerekkel. A megfelelő gyomirtás nagyon fontos, mert a takácsatkák a gyomnövényekről mennek át a szilvafára. Kontakt hatású atkaölő szerekkel védekezhetünk ellenük.
A szilvalevél-gubacsatka Kép forrása: https://www.biolib.cz/en/image/id180524/
Levél- és gubacsatkák:
A szilva levelén a csonthéjasok levélatkája (Vasatescornutus), a szilvalevél-gubacsatkaa (Eriophyes padi), vékony hajtásain pedig a szilvakéreg-gubacsatka (Aceriaphloeocoptes) károsít. A levélatka által károsított fák levelei kezdetben ólomfényűvé, később barnává változnak. A levéllemez gyakran a színe felé kanalasodik. A vesszők elseprűsödnek. A levélgubacsatka által károsított levél színén gombostűfejnyi, rücskös felületű gubacsok képződnek, melyek szövete később elhal. A szilvakéreg-gubacsatka a hajtások tövi részén gombostűfej nagyságú, barna színű, csoportos gubacsokat képez. A szívogatás hatására a hajtások elszáradnak. A levél-és gubacsatkák ellen tavasszal a nőstények tömeges megjelenésekor védekezhetünk eredményesen akaricidekkel.
KÓROKOZÓK:
Szilvahimlő
A szilvahimlő tünete Kép forrása http://outbreakwatch.blogspot.hu/2017/03/propl-plum-pox-virus-peach-south-korea.html
Szilvahimlő (Plum pox virus)
A kórokozó gazdanövényei: kajszi, őszi, szilva, ringló, kökény, számos díszfa- és gyomfajok. A leveleken sárgászöld, határozatlan szegélyű mintázat alakul ki. A gyümölcsök deformálódnak, a húsban barna elhalások keletkeznek. A magvakon nincs elváltozás. Fertőzési források a beteg anyanövények, magvak, magoncok, szaporítóanyag (oltóvessző, szemzőhajtás), pollen, valamint a levéltetvek. A védekezés alapja a beteg fák megsemmisítése, vírusmentes szaporítóanyag használata, gyomok irtása, levéltetvek elleni védekezés!.
A fertőzés tünetei
Képek forrása: http://www.padil.gov.au/pests-and-diseases/pest/main/136664/4800
Csonthéjasok európai sárgulása (European stone fruit yellows phytoplasma)
A védekezés legjobb módja, ha egészséges szaporítóanyagot használunk, valamint a szilvalevélbolha vektor ellen védekezünk.
A szilva agrobaktériumos gyökérgolyvája (Agrobacterium tumefaciens)
Agrobaktériumos gyökérgolyva Kép forrása: http://susan-plant-kingdom.blogspot.hu/2015/01/agrobacterium-tumefaciens.html
A gyökérgolyva a dugványokon, a magoncokon, a faiskolákban és az oltványokon gyakran megjelenik. A kórokozó által fertőzött gyökéren és a gyökérnyakon különböző méretű daganatok figyelhetők meg. A kezdetben néhány mm nagyságú daganatok először sárgásbarnák, puha állományúak, karfiolszerűek, felületük enyhén barázdált. Később 5-20 cm átmérőjű, ritkán még nagyobbra is megnövő golyvák sötétbarnák, elfásodottak, felületük mélyen barázdált. A fertőzés a talajból indul, ahol a széteső golyvákban a kórokozó 2 évig is elél. A sebes gyökereken keresztül jut be a baktérium a növénybe. A betegség ellen csak megelőző védekezést alkalmazható. A faiskolában a vetésforgót úgy kell összeállítani, hogy az elővetemények egyszikű takarmánynövények vagy gabonafélék legyenek. Fertőzött tőkéről ne gyűjtsünk szaporítóanyagot, a beteg, elpusztult fát az ültetvényből távolítsuk, majd égessük el. Agrobaktériumtól mentes szaporítóanyagot kell telepíteni. Sorművelő gépek használatakor kerülni kell a tőkék sérülését.
Szilva tafrinás betegsége Kép forrása: https://alchetron.com/Taphrina-pruni-4589643-W
Szilva tafrinás betegsége (Taphrina pruni)
Szórványtelepítésű, idős ültetvényekben fordul elő. Fertőzési források a beteg gyümölcsök és a vesszők felülete, ahol a kórokozó micéliummal telel át.A védekezés alapja a fertőzött részek eltávolítása, gyümölcsmúmiák megsemmisítése, rügypattanás előtt lemosó permetezés réztartalmú szerekkel fehérbimbós állapotban és sziromhulláskor fungicides kezelés.
Polisztigmás levélfoltosság, vörösfoltosság Kép forrása: http://fungi.myspecies.info/taxonomy/term/6901/media
Polisztigmás levélfoltosság, vörösfoltosság (Polystigma rubrum)
Súlyos kártételt csak elhanyagolt ültetvényben okoz. Kiemelkedő a Besztercei szilva nagyfokú érzékenysége. A kórokozó gazdanövényei: szilva, ringló, mandula és kökény. A levelek színén foltok figyelhetők meg, narancsvörös színű endogén sztrómák. A foltok a levél fonáka felé besüppednek. Korai lombhullást okoz. Fertőzési forrás a lehullott lomb, ahol áttelel a kórokozó. A spórák sziromhulláskor légmozgással kerülnek a fakadó levelekre. A fertőzéshez a 18-22°C hőmérséklet és a levélfelület nedvesség a kedvező. Védekezéskor a lehullott lombokat forgassuk a talajba, sziromhullás idején fungicides kezelés szükséges szisztemikus szerekkel.
A moniliás betegség tünetei
Képek forrása: http://www.apsnet.org/publications/apsnetfeatures/Pages/BrownRot.aspx
Csonthéjasok moníliája (Monilinia laxa és Monilinia fructigena)
Csapadékos tavaszokon a Monilinia laxa virág- és hajtáspusztulást okoz. A Monilinia fructigena kizárólag a gyümölcsöt fertőzi. A rothadó gyümölcs felületén szabálytalanul, elszórtan penészpárnák jelennek meg. A fertőzött gyümölcsök lehullnak, vagy a fán maradva mumifikálódnak, belsejüket a gomba micéliuma teljesen átszövi. A gomba a fás részekbe is behatol, részleges vagy teljes ágelhalást okoz. A kórokozó a fertőzött gallyakban és gyümölcsmúmiákban telel át, micélium alakban. A sérüléseken, sebzéseken keresztül fertőz. A védekezéshez a kora tavaszi faápolási munkák során a fertőzött ágrészeket és a gyümölcsmúmiákat el kell távolítani, és meg kell semmisíteni. Virágzás előtt rezes lemosó permetezéssel védekezhetünk.. Később, a virágzáskor felszívódó hatóanyagú szerek használata ajánlott. A gyümölcsmolyok elleni védekezéssel csökkentjük a kórokozó fertőzési lehetőségét.
Szilvarozsda Kép forrása: http://www.padil.gov.au/maf-border/pest/main/143078/51299
Szilvarozsda (Tranzschelia prunispinosae, Tranzschelia discolor)
A kórokozó köztes gazdanövényei a szellőrózsák(Anemonefajok), fő gazdanövényei a Prunus fajok. A károsításuk során a levél színén apró, sárga, szegletes foltok láthatóak, a fonákon világosbarna uredoszóruszok. A tenyészidőszak második felében, augusztusban, korai lombhullás alakulhat ki. Fertőzési forrás a beteg lehullott lomb, ahol a kórokozó uredo- és teleutospórákkal telel át, valamint a köztesgazdák, ahol a kórokozó a gyöktörzsön micéliummal marad fenn. Védekezéskora lehullott beteg leveleket semmisítsük meg, sziromhullás idejétől folyamatosan 10 naponként június végéig permetezzünk kontakt hatóanyagú készítményekkel, ha elhatalmasodott a fertőzés, akkor szisztemikus szerek használata ajánlott.
Fómás betegség (Phoma pomorum)
A kórokozó gazdanövényei a szilva, a kajszi, a cseresznye, a meggy, az őszi és a mandula. Az első tünetek május végén jelennek meg. A levélen apró lilásbarna foltok, a hajtáson kicsit nagyobb foltok, a gyümölcsön piciny parás foltok látszanak. Fertőzési források a beteg gyümölcsmúmiák, a lehullott levelek és a kiesett levélfoltok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. A kórokozónak a meleg, csapadékos időjárás kedvez. A védekezés alapja a lehullott lomb megsemmisítése. Kémiai védekezéshez szisztemikus szerek használata ajánlott.
Körte gondozása metszése, és betegségei
A körte természetes alakja a gúla; 8-10 méter magasra is megnő; igényes, különösen a téli körte. Termése, ha a megérik, hamar el kell fogyasztani.
Éghajlati és talajigénye – a téli erős hidegekkel szemben érzékeny, különösen fiatal korában kap fagyfoltokat. Jó fejlődéséhez tartós melegre van szüksége. Hideg szelektől védett, meleg talajokat szereti.
Jól megfelel neki a közép kötött, mélyrétegű, meleg, nyirkos, de vízáteresztő termékeny talaj. Sovány homokon, köves, meszes vagy igen kötött talajon elsatnyul, gyümölcse kövecses lesz.. Ennek ellenére a magas – állandó – talajvizet nem bírják.)
A házi kertekben a kevesebb szakismeretet igénylő vadra oltott alacsony törzsű (80-100 cm) fák felelnek meg.
Kiváló minőségű, és sok körtét a törpefákon tudunk jól termeszteni. A vadra oltott alacsony törzsű fa a jó minőségű körte tömeges termesztésére való. A metszést a törpekörte bírja legjobban. Helyes metszéssel (+ ifjítással) 30-40 évig él és évről évre rendszeresen terem. Metszése több szaktudást igényel. A törpekörte birsalanyra van oltva.
Füzéreknek nevezik azokat a kis faalakokat, amelyeknek 40-50 cm magas törzsén rendszerint egy vagy két elágazás (kar) van. Nevelhető azonban 3-4-5 karú füzér is. Ha a karokat (ágakat) vízszintes irányban neveljük, azokat vízszintes füzéreknek, míg ha függőlegesen neveljük, függőleges füzéreknek nevezik. Lehet ferde karú füzéreket is nevelni. (Ha a ferde karú füzért választjuk, akkor a kar 30 fokos szöget zárjon be a törzzsel, akkor – megerősödésük után már – nem kell támasztékok alkalmazni, mert megtartja magát és a leendő gyümölcsöket is
Nem egyéb, mint hosszában továbbfejlődő gyenge törzs, amelynek oldalágai nincsenek, és a termővesszők, gallyak, nyársak magán a törzsön vannak. Előnye, hogy hamar kezd teremni és alkalmas falak, kerítések vagy házak oldalainak takarására különösebb támaszték nélkül.
A függőleges füzért legjobb ott felnevelni, ahol azt gyümölcsöztetni akarjuk. Az egyéves körteoltványokat 100-120 cm-re egymástól kiültetjük, és erősségüktől függően mintegy felényire vagy kétharmadára visszametsszük. Nyár folyamán az oltvány oldalrügyei kihajtanak; ezekből a hajtásokból az alsókat 40 cm törzsmagasságig tőben lemetsszük, a törzs felett fejlődötteket pedig 4-6 levél felett visszakurtítjuk; ezekből fogjuk felnevelni a füzér termőrészeit. A legfelső hajtást, amely a füzér függőleges folytatását adja, csap mellé kötözzük. Ezt a sudár folytatását szolgáló vezérhajtást előreálló rügyre kell metszeni, hogy a seb, majd a forradás takarva legyen. Ha a vezérhajtáson kívül valamelyik oldalhajtás túlnövi a többit, annak hegyét lecsípjük, növekedésében megakasztjuk; ez a gyengébbek erősödésére szolgál. A következő évben a vezérvesszőt vissza metsszük. A visszametszés mindig az előző évi eredményhez igazodik. A kelleténél erősebb visszametszés erős hajtásokat hoz, amelyek nehezebben nevelhetők termővesszőkké, nyársakká, míg ha a vezérvesszőt hosszúra metsszük, abban az esetben nem hoz majd elegendő hajtást, kevesebb lesz a termővessző.
A függőleges füzér nevelésének jól bevált módja, hogy itt a fent ismertetett rendszeres metszést nem alkalmazzuk, a termőgallyakat pedig a füzér törzsén nem köröskörül, hanem csak két oldalán vízszintesen lehajlítva neveljük.
Nevelés – az egyéves oltványokat (törpe alanyon) a fajták erősebb vagy gyengébb növekedése, valamint a talaj minősége szerint 100-120 cm-re ültetjük egymástól, a sorok irányába elhelyezett támasztékokra felszerelt sodronyok mellé. A sodronyok egymás feletti magassága 30-40 cm. Az ültetési távolság erős növekedésű fajták esetében és gazdag talajon nagyobb. Legjobb eredmény érhető el azokkal az egyéves oltványokkal, amelyeket előző évben helyükre ültettük, ahol nyár folyamán jól meggyökeresedtek. Tavasszal az egyéves oltványokon 40 cm törzsmagasságot lemérünk. A törzsmagasság feletti alsó 3 rügy felett késsel keskeny félhold ( ͡ ) alakban kimetsszük a héjat; ez tápanyagtorlódást eredményez, aminek következtében ezek a rügyek biztosan és erőteljesen kihajtanak. Ezek felett a rügyek felett még 3-4 rügyet meghagyva, az oltványt visszametsszük. Az oltvány magassága így visszametszve mintegy 70 cm lesz. Nyár folyamán 5-6 hajtás fejlődik majd rajta. Közülük a legfelsőt, ha már 15-20 cm hosszúságot elért, a meghagyott csapra kötjük, a függőleges füzér folytatásaként. Az oldalsó hajtásokból pedig nyáron, július végén – augusztusban jobbra-balra 2-3 hajtást lehajtunk, lekötözünk a sodronyhoz.
Az így lehajtott hajtások helyzetüknél fogva gyengébben fognak fejlődni, de egész hosszukban megrakodnak nyársakkal, dárdákkal, termőrészekkel. Az idejében lehajlított veszők vízszintes helyzetüket megtartják. A felesleges (túl sűrűn nőtt) hajtásokat ritkítjuk, a meghagyottakat pincírozzuk, vagy vízszintesen lekötjük az alsó ágakhoz.
A következő év tavaszán a füzér függőleges folytatását szolgáló vezérvesszőt mintegy harmadára visszametsszük, és azon ismét jobbra-balra 2-3 vesszőt nevelünk hasonlóképpen, mint az első év nyarán. Az előző évben vízszintesre lekötött vesszőket – ha erőteljesen fejlődtek – érintetlenül hagyjuk és csak a következő évben, amikor már termőrészekkel rakodtak be – kurtítjuk meg őket. A lehajlított vesszőkön, majd gallyakon – főleg a végeken hajtások fejlődnek. Ezekből egyet-egyet lehajlítunk, raffiával lekötjük valamely gallyhoz. A sűrűn fejlődött hajtásokból a feleslegeseket kimetsszük. A füzéren a lehajlított gallyak, ágak egymás feletti távolsága legalább 30 cm legyen.
A további években a nevelés hasonlóképpen történik, mint egy 2-2,5 méter magasságig.
A lehajlított gallyak, ágak idős korukban felkopaszodnak, termést már alig hoznak; meg kell ifjítani őket, és a termőgallyak nevelését újból kezdjük.
A füzérek főként a kimondottan csemegekörte termesztésére alkalmasak. Az egykarú füzéreket 2,5 – 3 méterre ültessük egymástól.
Egykarú vízszintes füzér – az a törpe fa, amelyet 40-50 cm magasságban meghajlítva vízszintes irányban nevelünk. Legegyszerűbb eljárás az, ha a vízszintes füzért hajtás korában alakítjuk ki. 40 cm magasságban sodronyt feszítünk ki. Amikor a nemes hajtás a sodrony magasságát 10-15 cm-rel meghaladja, azt a sodrony felett megcsavarva, derékszöget megközelítő ívalakban, vízszintes irányban a sodronyhoz kötözzük, de úgy, hogy a vége szabadon maradjon, és a hajtás erőteljes növekedését biztosítja. Nyár folyamán a hajtást fejlődésének mértéke szerint fokozatosan lekötözzük a sodronyról.
Kétkarú vízszintes füzér – a hajlítás helyén egymással szemben két kar van. Alakítása hasonlóképpen történik, mint az egykarú vízszintes füzérnél. Ez esetben azonban a nemes hajtást egy jól fejlett szem felett megcsavarva kell a sodronyhoz vízszintesen meghajlítva lekötni. A rügy, amelyek felett a csavarás és lehajlítás történt, hamar kihajt és mikor ez a hajtás is mintegy 20 cm hosszúra fejlődött, egy kötéssel vízszintes irányban ezt is a sodronyhoz közöttük. Ez lesz a füzér második karja. Ha valamelyik kar a másikat túlnőné, annak helyét visszakurtítjuk, akár többször is, míg egyformák nem lesznek. Hasonlóképpen kell a két vesszők megmetszeni, mint az egykarú esetén. Kétkarú füzéreket 5-6 méterre ültessük egymástól-
Foksoros gúla – a szabadon álló alakfák egyik ritkábban használt alakja. Egyéves oltványból neveljük. Az egyéves oltványon 50 cm magasan megjelöljük a törzset. Efölött 6 jól fejlődött rügyet meghagyva, az oltványt csapra metsszük. A meghagyott 6 rügy közül az alsó 2-3 rügy felett a héjat félhold alakba kimetsszük, miáltal az alsó rügyek biztosabban kihajtanak. Nyár folyamán, amikor a legfelső hajtás (fővezér hajtás) 20-25 cm-re fejlődött, csaphoz kötözzük, hogy a törzs folytatásában függőleges irányban tovább fejlődhessék. Ha az oldalhajtások valamelyike erősebben fejlődnek, visszakurtítjuk.
Második évben úgy metsszük meg, mint az elsőben. (50 cm magasságban 6 rügyre visszametsszük, az ágcsoport közötti távolság 50 cm legyen.)
A foksoros gúla további nevelése ugyanaz. Ügyeljünk azonban arra, hogy a felső ágcsoportok ágai az alattuk levő emelet (ágcsoport) ágai között helyezkedjenek el. Egy-egy ágcsoportban 5 vázág van. Az alsó oldalágak vezérvesszőiből általában 1/3 részt, míg a legfelsőkből 1/2-2/3 részt metszünk le, a közbenső oldalágak vezérvesszőit pedig ezeknek megfelelően.
Már a nevelés első évében a gúla vázágain a vezérhajtásokon kívül több hajtás fejlődik, melyeket, mint leendő termővesszőket kell nevelni, metszeni. Ültetési távolság 3-4 méter.
Orsógúla – Függőleges irányban fejlődött törzs, melyen az oldalágak köröskörül minden különösebb szabály nélkül egyenletesen vannak elhelyezve.
Nevelése az egyéves oltványon kezdődik. Az oltványon lemérjük az 50 cm törzsmagasságot, és felette 5-6 jól fejlődött rügyet hagyunk, és hogy valamennyi rügy hibátlanul kihajtson, az alsó 2-3 rügy felett félhold alakú bemetszést ejtünk. A fejlődő hajtásokból a legfelsőt a meghagyott biztosítócsaphoz kötjük, ez lesz a törzs függőleges folytatása. Az oldalhajtásokat is úgy metsszük, mint azt a foksoros gúlánál említve van. A következő években, az oldalágak helyes irányát irányítópálcákkal, kötözéssel biztosítjuk. A gúlafa alakító metszésénél is az alsó oldalágak hosszabbak, és felfelé mind rövidebbek legyenek. Ültetési távolság 4-5 méter.
Termőíves orsó– Hasonló az orsógúlához. Itt azonban az oldalágakat nem 45o alatt neveljük, hanem azokat már hajtás-, vesszőkorukban vízszintes irányba lehajlítjuk, lekötözzük.
Az egyéves oltványt 70 cm magasságban visszametsszük, és lemérjük rajta a 40 cm törzsmagasságot. A törzs magassága felett rügy feletti metszésekkel 5-6 hajtást nevelünk. Ezekből a hajtásokból a legfelsőt biztosító csaphoz kötve a törzs folytatásaként függőlegesen neveljük, a többi 4-5 hajtást pedig július második felében, augusztus elején vízszintesen lehajlítva raffiával az oltvány törzséhez kötjük. Az oldalágak, a törzs körül arányosan elosztva legyenek.
A második év tavaszán a függőleges vezérvesszőt a legfelső vízszintesre hajlított oldalvessző felett mintegy 40 cm magasságban visszametsszük, és az előző évi metszéshez hasonlóan rügy feletti metszéseket alkalmazva, ismét 3-4 oldalhajtást nevelünk, melyeket vízszintesen lekötünk. A vezérvesszőt továbbneveljük függőlegesen.
Ha az előző év gyenge vesszőket (30-40 cm) eredményezett, azokat felényire kell visszametszeni. A sűrű állású hajtásokat ritkítjuk, a meghagyottakat pedig vízszintesen valamely alsó állású gallyhoz lekötjük, vagy 5-7 levél felett lemetsszük, pincírozzuk. Az orsógúla továbbnevelése évenként ismétlődik 2-3 méter magasságig.
Ha elöregszik, ezt is ifjítani kell. A termőíves orsó tértávolsága 2,5-3 méter. Nagyon kevés metszegetéssel hamar, sokat és szép gyümölcsöt terem.
A termő törpefák rendszeres metszése
Ideje télutón, a rügyfakadás előtt van. A fákon találunk nyársakat, gyűrűs termőnyársakat, rövid dárdás termőgallyakat, amelyeket nem metszünk, ezek a fának legértékesebb kész termőrészei.
A metszéskor sorrend szerint először a vázágakon levő vesszőket metsszük meg és csak azután a vezérvesszőket.
A vázágakon levő ceruzavastagságú (30-40 cm hosszú) vesszőket 4-5 rügyre metsszük vissza, míg az ennél gyengébb, de jól fejlődött vesszőket 3-4 rügyre. A 15 cm hosszú és annál is kisebb, gyenge vesszőket, a sima termőnyársakat nem metsszük meg. Az 50-60 cm hosszú, vagy ennél is hosszabb vesszőket ágalapra, rövid csonkra kell visszametszeni.
A vezérvessző visszametszésének az a célja, hogy a faiskolában nevelt fa alakját tovább neveljük, és hogy a visszametszett vezérvesszőn levő hajtórügyek elegendő számban kihajtsanak és jövő évre termővesszőket kapjunk. A vezérvesszőket mindig a tavalyi metszés eredménye szerint metsszük. Ha a visszametszett vezérvessző hiányosan hajtott ki – kevés vesszőt nevelt – akkor a vezérvesszőt helytelenül, hosszúra metszettük; ha rövidre metszettük, akkor néhány erős vessző fejlődött rajta – ami szintén helytelen. Abban az esetben, ha a vezérvesszőt a kelleténél hosszabbra metsszük, úgy az felkopaszodik, főként csak a felső felében hoz majd termőnyársakat, dárdákat, míg rövidre metszve a fa kelleténél jobban elsűrűsödik. Így eredményes, ha a vezérvesszőket általában felényire, vagy kétharmadára kell visszametszeni.
A termővesszőkből gallyak, majd termőágak lesznek; az elöregedett termőrészeket (termőágakat) 4-5 évenként meg kell ifjítani.
A téli metszés előkészítése a nyári metszésnek.
Pincírozás vagy nyári metszés, azaz a hajtások kurtítása
Célja, hogy a hajtások fejlődését a nyári hónapok alatt csökkentse, és így termőrészek, termőrügyek alakuljanak ki.
Erőteljes növekedésű fákon a pincírozás után meghagyott legfelső levél hónapjában újabb hajtás jön elő, (másodrendű hajtás), melyet két levél felett kell visszacsípni. Hasonlóképpen járunk el abban az esetben is, ha esetleg harmadrendű hajtás is előjönne.
A pincírozás időpontja akkor van, amikor a hajtások mintegy 20 cm hosszúságukat elérték.
A megmetszett vezérvessző végső rügye kihajt, és mint a vezérhajtás továbbfejleszti a fa alakját. Minden vázág végén vezérhajtás van, az ún. oldalvezér hajtás, míg a törzs folytatásában a fővezér hajtás. Ha az oldalvezér hajtás közül valamelyik erősebben fejlődnék, azt a nyár folyamán visszacsípjük, hogy a többin ne nőjön túl, és így ne gyengítse azokat. A tavasszal visszametszett vezérvesszőknek nemcsak a végső rügye fog kihajtani, melyből a vezérhajtás lesz, hanem kihajt a többi rügy is, amelyeket pincírozással termőrészekké nevelünk.
Tavasszal, ha a hajtások 5-10 cm hosszúra fejlődtek, a vázágakat átvizsgáljuk. Ha valahol ikerhajtás fejlődik, az egyiket kimetsszük, hogy a mellette meghagyott másik hajtás jól fejlődhessen. A felesleges, sűrűn nőtt hajtásokat szintén kimetsszük. Egymástól átlagosan 10-15 cm-re hagyunk meg egy-egy hajtást. Ez a válogató metszés.
Válogatás után, mikor a megmaradt hajtások 20 cm-re fejlődtek, azokat 4-6 jól fejlődött levélre visszametsszük. Az erőseket/vastagokat a hajtásalap felett 2-3 levélre lemetsszük. Ha idővel újra kihajt 2-3 levélre visszacsípjük. A gyenge/vékony hajtásokat érintetlenül hagyjuk.
A ceruzavastagságú hajtásokat 4-6 levélre csípjük vissza.
A pincírozást részletekben kell elvégezni, 10-12 napi időközönként.
A körte károsítói
Körte gyűrűs mozaik (Apple chlorotic leaf spot virus)
Körte érsárgulása és vörösfoltosság (Pear vine yellows and red mottle virus)
Körtekövecsesedés (Pear stony pit virus)
Jelentőség: egyetlen megoldás a vírusmentes szaporítóanyag telepítése.
Körtepusztulás (Pear decline phytoplasma)
Jelentőség: az egyetlen megoldás az egészséges szaporítóanyag telepítés
A körte ervíniás elhalása (Erwinia amylovora)
Tünetek: az alma legsúlyosabb gazdasági és védekezéstechnológiai problémát jelentő betegsége. A bibén keresztül fertőz virágzás idején. A magas pára és hőmérséklet kedvez a fertőzésnek. Először a virág részei, majd a fiatal hajtások megfeketednek, a hajtás pásztorbotszerűen meghajlik. A fertőzött vesszőkön, gallyakon, majd ágakban és a törzsben halad tovább a fertőzés. A megfeketedett virágok, gyümölcskezdemények nem hullanak le. Tejszerű baktériumnyálka tör elő a fertőzött részekből.
Terjedés: sebzéseken át képes behatolni, művelő eszközökkel, szaporítóanyaggal, gyümölccsel, állatokkal, vízzel, széllel kerülhet át másik növényre.
A körte agrobaktériumos gyökérgolyvája (Agrobacterium tumefaciens)
Tünetek: a kórokozó a talajban, a golyvákban 2 évig is elél, sebeken át fertőzi a növényt. Faiskolákban okoz gondot, a fa lassú pusztulását okozza. A gyökereken, gyökérnyakon apró, egyre növekvő golyvák fejlődnek, melyek később elfásodnak, szétesnek. A fák sínylődnek, visszamaradnak a növekedésben, a virágzás, terméshozás elmaradhat.
Terjedés: szaporító anyag, földben maradt, szétesett golyvák.
A körte ventúriás varasodása (Venturia pyrina)
Tünetek: a körte legjelentősebb kórokozója. A kórokozó a lehullott levelekben telel. A leveleken, a virág részein, a hajtáson, vesszőkön, varas, sötét foltok keletkeznek, a kéreg berepedezik. A gyümölcsön is megjelenik, a varas foltoknál a körte bereped, deformálódik.
Terjedés: a fertőződött, fás növényi részeken áttelelhet.
A körte monilíniás betegsége (Monilia fructigena)
Tünetek: a betegség terjedését tekintve összefügg a sebzést okozó kártevők kártételével. A sérüléseken könnyen bejut a kórokozó. A gyümölcsön sárga, gyakran koncentrikus körökben elhelyezkedő kinövések láthatók. A gyömölcsök elrothadnak, összeszáradnak (mumifikálódnak) és sokszor a fán maradnak.
Terjedés: talajon lévő gyümölcsmúmiák, sebzést okozó kártevők. Ha a gyümölcsök összeérnek, akkor a micélium seb nélkül is áthatolhat.
Körterozsda (Gymnosporangium sabinae)
Tünetek: feltűnő, de kevésbé veszélyes betegség. A leveleken sárga színű, ovális foltok keletkeznek. A foltok fokozatosan növekednek, vastagodnak, majd később narancsszínűre változnak, végül megbarnulnak. A levél színén kicsi, sötétbarna, kissé kiemelkedő foltok is megjelennek. A megbarnult foltok fonáki oldalán szarvaacskákra emlékeztető képződmények alakulnak ki.
Terjedés: a betegség fő gazdanövénye a boróka.
Körte mikoszferella (Mycosphaerella sentina)
Tünetek: csapadékos időben várható a megjelenése. Sziromhullás után fertőződnek a levelek, apró, kiszürkülő közepű foltok jelennek meg rajtuk.
Terjedés: a betegség fő forrása a lehullott, beteg levél.
Fás részek betegségei Roszellíniás gyökérbetegség (Rosellinia necatrix)
Tünetek: csökkent növekedés, a sárguló levelek. Fiatal fákon gyakoribb. A megtámadott fa nem hajt gyökérsarjakat. A beteg gyökéren nincsenek gyökérszőrök. A vastagabb gyökerek kérge leváló és sötét színű. Nedves körülmények között fehér, pelyhes micéliumbevonat látható. Nedvesség és magas talajhőmérséklet segíti a terjedését.
Terjedés: a kórokozó a fertőzött növényi maradványokon 8-10 évig is életképes.
A körte fomopsziszos rákja (Phomopsis sp.)
Nektriás rák, vörösszemölcsös ágelhalás (Nectria cinnabarina)
Tünetek: az ágakon, a törzsön rákos sebek, és elhalások keltkeznek.
Terjedés: rákos sebek keltkeznek a fás részeken, innen is terjed tovább a betegség.
Szegecsfejű gyökérgomba (Roesleria pallida)
Tünetek: a megfertőzött növények sínylődni kezdenek, gyengén fejlődnek. Hajtásaik vékonyak, rövidek, satnyák, nem nagyon gyümölcsöt. Kezdetben a vékonyabb gyökerek kezdenek barnulni, korhadni. A vízfelvétel akadályozott. A fiatalabb fák pár év alatt ki is pusztulnak. A rohadó gyökereken fehér penész szövedék keletkezik, melyek behálózzák a gyökereket.
Terjedés: fertőzött növénymaradványok, a beteg vagy kipusztult fák a szomszédos fák gyökereit is megfertőzik.
Füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla piri)
Közönséges körtelevélbolha (Psylla pyricola)
Jelentőség: általánosan elterjedt, veszélyes kártevő. A tömeges petézés a levelek fejlődését gátolja, a szívogatás deformálódáshoz vezet, a mézharmat és a rátelepedő korompenész asszimilációt gátolja, termés értékét csökkenti. Főleg ott szaporodik fel, ahol intenzív tápanyag utánpótlást végeznek, rendszeresen alkalmaznak rovarölő szereket, melyek természetes ellenségeit pusztítják.
Fejlődés: 4-6 nemzedéke van, a kifejlett rovar telel lehullott levelekben, kéregrepedésekben.
Terjedés: a vízhajtásokon szaporodik fel,
Almamoly (Cydia pomonella)
Jelentőség: a molylárvák a magházig berágnak a termésbe, a magkezdeményekkel táplálkoznak, ürülékszemcsékkel töltik az üregeket. A károsított gyümölcs lehullhat.
Fejlődés: 2 nemzedéke van, tömeges rajzása május közepétől június végéig tart.
Körtemoly (Laspeyresia pirivora)
Jelentőség: a lárva a tojásból közvetlenül a gyümölcsbe furakszik, a magkezdeményekkel táplálkoznak. A károsított gyümölcs lehullhat, vagy értékesíthetetlen.
Fejlődés: 1 nemzedéke van, június-júliusban rajzik a lepke.
Piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi)
Jelentőség: szívogatják a leveleket, melyek hamarabb elöregednek, kanalasodnak. Láthatók rajtuk az elszórtan elhelyezkedő szívásnyomok. Erős felszaporodásuk hatására a levelek lehullhatnak, így közvetve csökkenthetik a termésmennyiséget.
Fejlődés: 5-6 nemzedék / év.
Poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis)
Jelentőség: tojásait csészelevelek tövénél a fonák bőrszövete alá helyezi, a lárva innen járatot rág a magház felé. A kiodvasított gyümölcs, lehullik. Egyes években a termés nagy részét elpusztítja.
Fejlődés: 1 nemzedék / év, 1-4 évig fejlődik.
Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus)
Jelentőség: veszélyes kártevő, ellene a védekezés nagyon fontos, de nem minden évben van rá szükség. Pajzsuk alatt szívogatják a leveleket, fás részeket, a gyümölcsöt is megtámadja, szívogatásától piros "lázfoltok" alakulnak ki a gyümölcsön.
Fejlődés: 2 nemzedék / év.
Terjedés: szaporítóanyaggal, gyümölccsel elhurcolható más növényállományokba is
.Körte csipkéspoloska (Stephanitis pyri)
Jelentőség: szívogatnak a levelek fonákán, melyen sárgás pöttyök jelennek meg. A levélfonákot ürülékcseppek borítják
Almailonca (Adoxophyes reticulana)
Sodrómolyok (Pandemis, Recurvaria fajok)
Jelentőség: a hernyók megrágják a virágokat, leveleket, főleg a gyümölcsökön okoz kárt: szövedékkel egymáshoz erősített levelek alatt hámozgatják a gyümölcsöt, vagy rágnak bele.
Fejlődés: 2 nemzedék / év
Araszolók (Operoptera brumata, Erannis spp.)
Jelentőség: az araszolóhernyó lyukat rág, átfúrja a duzzadt, kipattanó rügyeket, virágokat és fiatal, éretlen gyümölcsöket. Lombosodás után laza hálót szőnek a levelek köré. Szabálytalanul megrágott, átlyukasztott leveleket hagynak maguk után.
Fejlődés: 1 nemzedék / év, a lepkék októberben rajzanak
Májusi cserebogár, Erdei cserebogár, Kalló cserebogár (Melolonthidae)
Jelentőség: a fiatal ültetvényeket veszélyezteti. A bogarak lárvája (pajor) a gyökereken táplálkozik. Fiatal növényesetén ez gátolja a fejlődést, növekedést. Az öntözött területeket kedvelik. A sorközök füvesítése vonzza őket. Erdők, gyomos, műveletlen területek közelsége fokozza a kártételt
Körte gubacsatka (Eriophyes piri typicus)
Jelentőség: a leveleken apró, hólyagos gubacsokat okoz szívogatásával. Nem tartozik a jelentős kártevők közé
Levélbarkók (Phyllobius sp.)
Jelentőség: a fakadó rügyeket, fiatal leveleket, virágbimbókat és a virágokat megrághatják. A leveleket csipkézik
Levéltetvek (Aphididae)
Jelentőség: erős kártételük okozhat gondot. Kolóniákat alkothatnak, szívogatják a leveleket, melyek torzulhatnak.
A mogyoró gondozása ,és metszése
A mogyoróbokornak (Coryllus avellana) minden háztáji kertben ott lenne a helye, már csak azért is, mert termése mellett díszítő értéke is van. Arányos növésű, viszonylag sűrű bokor, mely térhatárolásra, cserjesornak is kiválóan alkalmas. Természeténél fogva tövétől elágazó, 2–5 méteres bokor. A talajra nem igényes, de leginkább a jó vízgazdálkodású, tápanyagokkal bőven ellátott talajokon érzi jól magát. A nagyon száraz és az erősen kötött talajokat nem kedveli. Vastag termőrétegre nincs szüksége, mert sekélyen gyökerezik; gyakran rászorul a nyári öntözésre. Fénykedvelő, viszont a közvetlen napfényt nem nagyon szereti. Télen jól tűri a hideget. A kora tavaszi hirtelen hőcsökkenések azonban a barkák elfagyását okozhatják. A mogyoró trágyaigényes növény. Környékét – ha módunkban áll – évente szórjuk meg komposzttal, istállótrágyával. Ősszel ássuk fel az alját.
Edzettebb, mint a dió vagy a mandula, és éghajlat tekintetében gyümölcsfáink közül a legkisebb igényű. Azonban vegyük figyelembe, hogy a déli országokból származó mogyorók érzékenyebbek a fagy iránt és zord éghajlatú vidéken károkat szenvedhet.
A mogyoró nem válogatós, csak a déli forró napnak kitett száraz lejtők nem felelnek meg termesztésének. Árnyékban rosszul terem, de a félárnyékot jól bírja.
Talajban nem válogatós, tűrhetően terem a soványabb talajon is. Kedveli a nyirkos talajt. Összességében a nagyon sovány és nagyon száraz talajokat kivéve, mindenhol jól terem. Az újonnan telepített gyümölcsösökben köztes ültetésül is felhasználható.
Meghálálja a mulcsozást és az öntözést. Sekélyen gyökeresedik, ezért ha nem tudjuk öntözni, feltétlen takarjuk a talaját.
Mivel a mogyorófajták nagyobb része önmeddő, ezért jól tesszük, ha több fajtát keverten telepítünk. Általában ivaros úton szaporítják, legegyszerűbb azonban, ha az idős bokrok tősarjait gyökerestül kiszedjük, s azokat telepítjük. Ne feledkezzünk meg arról, hogy térigénye elég nagy, ezért a bokrok 4–5 méterre kerüljenek egymástól.
Az ősszel vagy tavasszal ültetett csemetéket, hogy elágazzanak, úgy 20 cm magasságban vágjuk vissza. A mogyoróbokrokat a továbbiakban nem kell metszeni, csak az elöregedett, vastag ágakat kell fokozatosan ritkítani.
A mogyoró lombja a betegségeknek jól ellenáll. Makktermése van, s ha ezt időben nem szüreteljük le, kiesik a kupakból. Gyakran elhangzó panasz, hogy a bokor szépen, erőteljesen fejlődik, de termést nem érlel. Jegyezzük meg, hogy fák alatt, mély árnyékban a mogyoró nem hoz gyümölcsöt.
A mogyoró metszése:
Ritkítás:
A mogyoróbokornál távolítsuk el a talajból feltörő fölösleges tősarjak egy részét, mert így nagyobb termést kapunk. Mivel egy év alatt a mogyoróbokor sok tősarjat nevel, - ha ezeket mind meghagynánk, a bokor annyira besűrűsödne, hogy csak a szélső ágak hoznának csak termést - el kell távolítanunk ezeket néhány kivételével. Tehát, csak ott hagyjunk meg tősarjat, ahol az elöregedett hajtást kivágjuk. Ez egy folyamatos ifjításnak felel meg. A tősarjak teljes eltávolításával azonban várjunk a virágzás végéig, hogy a beporzás megtörténhessen.
Metszés:
Ideje elvirágzás után, márciusban áprilisban van, azért, hogy a beporzás megtörténhessen. A virágok rendszerint az előző évi hajtásokon, vagyis az egyéves vesszőkön találhatóak. A vesszők metszésével tehát az a cél, hogy minél több egyéves vesszőt neveljen. A visszametszés több hajtást eredményez, és több vesszőn több termés lesz.
Ügyelni kell arra, hogy a bokor túl sűrűre ne fejlődjön. Fontos, hogy a bokor belül is elég világos legyen, oda is behatolhasson a napfény. Idősebb korukra a bokrok elsűrűsödnek, ilyenkor feltétlen szükséges az ifjításuk. Eltávolítjuk a tősarjakat, továbbá azokat, melyek egymást gátolják. A ritkítást szükség szerint 2-3 évente el kell végezni.
Az elvénült bokor az ifjítás után erőteljes sarjakat hoz, melyekből kiválogatjuk a legszebb, legerősebb hajtásokat hagyjuk csak meg 6-10 darabot, a gyenge, silány vesszőket tőből kivágjuk.
A ritkítást szükség szerint minden második-harmadik évben el kell végezni.
Általában 3, 4, 5. évben kezd teremni. Ez időtől kezdve termése évről évre emelkedik. A 10-12-15. évben teljes termést ad, és a megfelelő viszonyok mellett 40 évig is terem. A csökkenő termésű bokrokat meg kell ifjítani, az elvénülő ágakat 50-60 cm magasságban le kell fűrészelni. Az új korona 3-4. évben újból teremni kezd.
Törekedjünk a laza, szellős koronára.
A mogyoróbokrok védelmét a fontosabb károsítók elleni védekezésre kell alapozni, ezek a mogyoró lisztharmata, a mogyoró moníliás betegsége, a mogyoróormányos és az atkák.
A mogyoró lisztharmata a faj közismert betegsége, de súlyos károkat csak esetenként okoz. A betegség következtében a leveleken szürkésfehér penészgyep képződik (1. kép). Augusztus közepére, végére erős lombhullás, levéllemez-barnulás alakul ki. A fertőzési források a talajra hullott levelek, ahol a gomba ivaros szaporítóképletekkel, az ún. kleisztotéciumokkal telel át (2. kép). Tavasszal a leveleket a kleisztotéciumokban képződő aszkospórák fertőzik meg. A betegség gyengíti a mogyoróbokrokat.
Védekezésként gyűjtsük össze és égessük el a fertőzött lombot.
A gombaölő szerek használata (pl. Topas 100 EC) jó védelmet nyújt a betegség ellen.
A mogyoró moníliás betegsége termésrothadást és terméshullást okoz. Idén is sok helyen előfordult, és veszélyeztette a termés mennyiségét és jó minőségét. Gazdanövényei a mogyoró, az almatermésűek és a csonthéjasok. A gomba a fiatal, növekvő makk héjszövetébe elsősorban a mogyoróormányos okozta sérüléseken keresztül hatol be. A makk növekedése leáll, később a makk és a magbél aszalódik. A kopács alapi részétől kiinduló és a csúcsa felé fokozatosan terjedő barnulás figyelhető meg. A kocsány is fokozatosan elbarnul, elvékonyodik és elhal. Gyakran az egész terméscsoport megbetegszik (3. kép). A fertőzött termés a nyár folyamán – többnyire júliusban – a talajra hullik.
A fertőzési források a talajra hullott, mumifikálódott mogyorótermések, valamint a mogyoróbokrok közelében lévő almatermésűek és csonthéjasok fán maradt vagy talajon lévő gyümölcsmúmiái.
A betegség elleni hatékony védekezés alapja a fertőzésnek kaput nyitó sérülések, sebzések keletkezésének megakadályozása. A sebzést kiváltó mogyoróormányos elleni védekezéssel a monília fertőzése is visszaszorítható. A betegség rendszeres előfordulása esetén terméskötődés után a mogyoróbokrokat legalább két alkalommal permetezni kell az engedélyezett gombaölő szerrel (pl. Topas 100 EC-vel).
A mogyoróormányos a mogyoró legveszélyesebb házikerti kártevője, ami elsősorban a későn érő fajtákon károsít.
A kártevő nyomán gyakran a szüret idején csak üres, magnélküli termést találunk. Május közepétől a leveleken hámozgatás nyomai és lyukak jelennek meg. A legnagyobb kárt azonban a fiatal termések hámozgatásával és a mag szétrágásával okozza. A mogyoróormányos a kötődött, még zsenge terméskezdeményeket május végén keresi fel (4. kép). Ezekbe helyezi egyenként tojásait, a lárva a termésben fejlődik ki. Kártételéről korai terméshullás árulkodik.
A termésen kis lyuk látható, ami idővel összeforr. A mogyoró belsejében lábatlan, sárgásfehér színű vörösesbarna fejű lárva található (5. kép). A bokrokon maradt terméseken augusztusban egy újabb, kb. 2 mm-es lyuk jelenik meg, amelyen keresztül a lárva elhagyja a termést.
Május közepétől 1–2 alkalommal, 10–12 naponként védekezzünk kártételünk ellen. Engedélyezett növényvédő szer a
Karate Zeon 5 CS.
A mogyoró-gubacsatka a rügyek rendellenes duzzadását, torzulását idézi elő, ezáltal azok életképtelenekké vagy csökkent értékűekké válnak.
Súlyos fertőzés esetén a következő évi termést is veszélyezteti. Kártétele kora tavasszal válik szembetűnővé.
A károsított vesszőkön a rügyek 2–3-szor nagyobbak, bimbószerűen kinyílottak (6. kép). Ezek a rügyek később beszáradnak és elhalnak, sem termés, sem hajtás nem fejlődik belőlük.
A kártevőnek évente 5–6 nemzedéke van.
A kifejlett atkák a rügyekben telelnek át, és még enyhe téli napokon is károsítanak. Kártételük jelentősen csökkenthető a fertőzött vesszők tavaszi eltávolításával és elégetésével.
A kártevő elleni védekezések során a vándorlások időszakában kijuttatott készítményekkel érhetünk el kielégítő eredményt.
A mogyoró-takácsatka kártétele főként a fiatal levelek szívogatásában nyilvánul meg. Erős fertőzés esetén a levelek barnulnak, és lényegesen csökken az asszimilációs felület. A kártevőnek – az időjárási viszonyoktól függően – évente 4–6 nemzedéke fejlődhet ki.
A megtermékenyített nőstények telelnek át a kéregrepedésekben és a száraz növényi maradványok között. Tavasszal elhagyják a
telelőhelyüket és a fiatal leveleket szívogatják, majd megkezdik a tojásrakást. A lárvák kelése idején kijuttatott atkaölő szerrel a kár-
tevő eredményesen pusztítható.
Mogyorószüret közepén-végén a Pantilius tunicatus poloskafaj okozhat még károkat (7. kép). A poloskák a barkákat szívogatják, amitől azok megbarnulnak. Részleges pusztulásuk a következő évi termést veszélyezteti.
A gyümölcstermesztők a növényvédelmi munkákat többnyire a tenyészidőszak alatt, vagyis a gyümölcsök szedését megelőző időszakban végzik el. Az időjárási feltételek azonban egészen lombhullásig kedvező életfeltételeket nyújtanak a károsítók számára, ezért ősszel, szüret után se hagyjuk magukra gyümölcsfáinkat.
A gyümölcsök betakarítása utáni védekezések jelentősége egyre jobban felértékelődik, mert nemcsak a fák egészségi állapotának megőrzését szolgálják, hanem a rügydifferenciálódás és a hajtásbeérés elősegítése révén kihatással vannak a következő évek termésére is.
A gyümölcsfákat károsító kártevők és kórokozók nagy része a növény különböző részein, pl. törzsön, vázágakon, gallyakon, kéregrepedésekben, rügyek környékén, rügypikkelyek között vagy lehullott levelekben telel át. Amennyiben az áttelelő alakok ellen már most védekezünk, azzal jelentősen csökkenteni tudjuk áttelelés lehetőségét, illetve a következő évi elsődleges fertőzések mértékét is. Ősszel, még a lombhullás előtt is végezhetünk lemosó permetezést, hogy a kórokozók áttelelő képleteinek számát csökkentsünk. A levelekben telelő kórokozókat, kártevőket a lehullott lomb talajba forgatásával gyéríthetjük.
Ebben az időszakban ismét hatásosan védekezhetünk a levéltetvek vírusterjesztő kártétele ellen. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a nyáron a „fűre váltó” levéltetű fajok (pl. hamvas és sárga szilva-levéltetű, zöld őszibarack-levéltetű, szürke alma-levéltetű) szárnyas egyedei ősszel visszarepüljenek a gyümölcsfákra, és a rövid ideig tartó táplálkozás, majd párosodás után a gyümölcsfák vesszőin, a rügyek tövében elhelyezzék téli tojásaikat.
A naspolya gondozása :
A naspolya viszonylag kevés gondozást igényel. A virágkezdemények, melyekből később termés fejlődik, a vesszők végén helyezkednek el, ezért a naspolyát nem szabad metszeni, csak fiatal korában, amíg kialakítjuk a végleges habitusát a növénynek. A metszés az elhalt vagy beteg vesszők eltávolításából áll, melynek ideje január vége, február eleje.
A holland óriás naspolya betegségekkel szemben is ellenálló fajta, esetenként megtámadhatja tűzelhalás vagy lisztharmat. A tűzelhalásos tüneteket egy baktérium okozza, mely legfőképp nedves időben, a növényeken lévő sebzéseken vagy a virágbibén keresztül jut be a növény szöveteibe. A fákon a hajtáscsúcs úgy néz ki, mintha tűz perzselte volna, a levelek barnulnak, majd elszáradnak, a gyümölcsökön pedig barna, vizenyős foltok alakulnak ki. Ha időben védekezünk a betegség ellen, megelőzhetjük az elterjedését. A tűzelhalás ellen leghatásosabb a tavaszi lemosó permetezés, illetve a fertőzött növényi részek eltávolítása. A lisztharmat a vegetációs időben a fiatal zöld növényi részeket fertőzi, a leveleken és hajtásokon fehér, lisztszerű bevonatot képez. Leggyakrabban a meleg, száraz, homokos talajú vidékeken tűnik fel. A lisztharmat elleni legalapvetőbb megelőző védekezések a megfelelő fajtaválasztás, termőhelyi adottságok, tápanyagellátottság és a szakszerű metszés, így jelentősen csökkenthetjük a betegség kialakulásának esélyét. Kémiai védekezésre a tavasszal kijuttatott kén tartalmú növényvédő szerek alkalmasak, illetve a fertőzött részek eltávolításával is megakadályozhatjuk a betegség terjedését.
A birsfa ápolása metszése :
5-6 méter magasra is megnövő fa, de inkább bokor. A kert dísze is lehet a tavaszi virágpompájával, ill. nyárutón szép sárga gyümölcseivel, ősszel pedig színpompás leveleivel.
Talaj- és fekvésigénye – kedveli a meleg, nem nagyon száraz, közép kötött talajokat. De jól érzi magát a meszes, kissé nyirkos, kötött talajon is. Hideg szelektől védett, meleg zugokba való, ahol a napfény reggeltől estig éri.
Későn, május közepén, második felében virágzik, a fagyok után.
A birset bokoralakban neveljük, de alacsony törzsű fává is felnevelhető. Ágas-bogas, bokorszerű növekedését olykor meg kell zabolázni metszéssel.
Metszése abból áll, hogy a túl sűrű koronáját minden évben átvizsgáljuk, és a felesleges veszőket, gallyakat kimetsszük. Utána fagéllel lekezeljük.
Gyümölcse az egyéves vesszőkön, a vegyes rügyek 5-8 cm hosszú hajtásain terem. Ezek csúcsán van a virág, ill. majd a gyümölcs.
Mivel a birs kb. 3-6 m-re nő csak meg, inkább alacsony törzsű bokorfának szokták nevelni. Koronája könnyen alakítható, a vegyes rügyek az egy- vagy többéves vesszők hajtáscsúcsán helyezkednek el.
Bokorfa kialakításához a suhángot metsszük vissza a talaj felett 40 cm-es magasságban.
A birs metszés nélkül sűrű, ágas-bogas koronát nevel, ezért alakító metszés mindenképp szükséges. A növény a legtöbb termést a korona külső, fényben gazdag részein hozza. Hagyjunk meg 3-4 vázágat, melyeket az erőteljesebb elágazódás érdekében az első 2-3 évben maximum a felére vágunk vissza.
Mivel a virágrügyek nagy része a vesszők felső részén helyezkedik el, idősebb korában már ne metsszük vissza. A fatermő korában már csak az idős és beteg vagy sérült részek, valamint a korona belseje felé növő vesszők eltávolítására kell figyelni.
A metszéssel egybekötve gondoskodni kell a gyökérsarjak eltávolításáról is.
Bokorkorona. Szintén a természetes koronaformák közé tartozik. A birset, a naspolyát, a mogyorót, a ribiszkéket és a köszmétét neveljük természetes bokor alakra. Legfontosabb ismérvük a törzs hiánya vagy alacsony törzs, de nevelhetők törzses formára is. Felújulásuk a bokor alapjától indul ki
Almafát már -5 fok felett is szabad metszeni
A korona kialakítása:
A metszés szabályai:
- az ágak rangsorát úgy tartjuk fenn, hogy a növekedést a vázágaktól a csúcsukig arányossá tesszük
- ügyeljünk, hogy a termőágak ne nőljék túl a vázágakat
- az összes, a korona belseje felé növő ágat el kell távolítani
- az oldalágakon a túl sűrűn álló hajtásokat metsszük le
- az ikervezér hajtásokat vágjuk le
- Domináns vezérág (ne metsszük)
- Metsszük vissza az ehhez hasonló másodlagos vezérágakat.
- Metsszük vissza a befelé növő ágakat, ill. az egymáshoz súrlódó ágakat.
- Vágjuk le a mélyen elágazó, laza szövetű ágakat.
- Vágjuk le a vízhajtásokat.
- Vágjuk le a törött, vihartépte ágakat.
- Távolítsuk el a sarjhajtásokat.
- Vágjuk le a nagyobb lelógó ágakat.
- Vágjuk le az idősebb ágakat tövig, helyet adva az új hajtásoknak.
- A metszési felület enyhén ferde legyen, a vesszőn a rügy felett néhány milliméterre, a rügytől lefelé lejtsen. Hogyha kifejlett ágat metszünk vissza, ne hagyjunk csonkot! Aranyszabály, hogy a nagyobb fertőzésveszély miatt viszonylag kevés sebzéssel dolgozzunk, sebkezelő anyaggal feltétlenül ápoljuk le!
- Az elhalt ill. beteg ágakat/gallyakat távolítsuk el minél hamarabb.
- Először az egymást keresztező, befelé növő ágakat kell tőből kimetszeni vagy kifűrészelni. Ne hagyjuk meg a törött, sérült, felkopaszodott ágakat sem! Ha ezeket kivágjuk, akkor a megmaradó termőrészek kedvezőbb helyzetbe kerülnek, a rajtuk levő gyümölcsök biztosabban megtermékenyülnek.
Fajtákra jellemző metszésmódok:
Erős metszést és ritkítást igénylő: Jonathan
Mérsékelt metszést : Nyári fontos, Húsvéti rozmaring, Asztraháni piros, Golden Delicious
Gyenge metszést: Starking
Az alma termőre metszéséről még nem is esett szó! Ehhez szükség van egy kis termőrész ismeretre.
Termőre metszés
Alma termőrészei
dárda, max. 5 cm hosszú fás hajtás, jól fejlett vegyesrüggyel
A termés szempontjából legfontosabbak a rövidebb hajtások. Ilyenek a dárda, max. 5 cm hosszú fás hajtás, jól fejlett vegyesrüggyel. Oldalán nincs rügy. A rügyből először virágzat képződik. Amikor a virágok megkötöttek, megjelenik a hajtás is. Ettől hívják vegyesrügynek. Közben a hajtás maga az alma érésével együtt vastagodik.
termőkalácsból kihajtott dárda és vessző
Így alakul ki a termőkalács, amiből a következő évre dárda (már szó volt róla), termőnyárs, 5-20 cm-es fás hajtás, csúcsán vegyesrüggyel, és vessző (később lesz szó róla) fejlődik. Újabb almák ígéretével.
termőnyárs, 5-20 cm-es fás hajtás, csúcsán vegyesrüggyel
Termőbog ifjítás
A termőkalács a következő évben újabb termőrészeket fejleszt. Tehát évről évre nő, közben többszörösen elágazik. Ilyenkor már termőbognak hívják. A korát úgy tudod megállapítani, hogy minden gyűrűszerű vastagodás rajta, egy-egy évet jelent. Amikor már 4-5 ilyen gyűrűt meg tudsz számolni, itt az ideje a termőbog ifjításának. Ugyanis az öreg, 4-5 éves részeken vegyesrügyek már nem fognak fejlődni. Ilyenkor vissza kell vágni az alsó kettő elágazásra.
A termőkalács a következő évben újabb termőrészeket fejleszt. Tehát évről évre nő, közben többszörösen elágazik. Ilyenkor már termőbognak hívják.
Vesszők metszése
A középhosszú és hosszú vessző (fásodott egyéves hajtás) általában a csúcsán vegyesrügyet hordoz, azonban ahogy nő a hossza, annál kisebb az esélye a vegyesrügy kialakulásának, míg, úgy 60 cm körül már elmondhatjuk, hogy nem fordul elő vegyesrügy (általában), azonban az oldalrügyekből kifejlődő hajtásokból újabb termőrészek alakulhatnak ki a következő évre.
vessző, fásodott egyéves hajtás, csúcsán vegyesrüggyel, az oldalán hajtórügyekkel
Az alma vesszőinek csúcsi részén vegyesrügy található, oldalt hajtásrügyek. Általában! De rögtön megismered a vegyesrügyet, mert sokkal dundibb, mint a soványka hajtórügy, amely a vesszők oldalán pl. a vesszőhöz simul. Ezért, ha úgy metszenél, hogy szépen lecsipegeted a vessző felső részét, akkor egyben a termést is kidobod. Ezzel még nincs vége, mert a vessző oldalán található hajtásrügyekből fejlődnek ki az év folyamán a már említett termőrészek, de csak akkor tudnak kihajtani, ha a vessző felső részét nem vágod le a hajtórügyekkel együtt. Ha megkurtítod a vesszőt, eldobod a jövő évi termést is. Viszont, ha a végét a vad megrágta, vagy betegség jeleit látod, akkor a beteg részig visszavágandó! Ne zavarjon, hogy a vessző felfelé áll, amíg nem fásodott meg túlságosan, még rugalmas, és kézzel is óvatosan le tudod hajtani. A termés súlya alatt úgyis lefelé fog ívelni!
A fát járd körbe, nézd meg hiányos-e valahol, és abba az irányba próbáld terelni az eljövendő növekményeket, amit csak helyes metszéssel lehet elérni. Azokat a vesszőket hagyd meg, amelyek a megfelelő irányban állnak, a befelé, felfelé növőktől szabadulj meg, metszd ki őket tőből. Ne hagy egy metszőollónyi távolságnál közelebb álló vesszőket a elsűrűsödés elkerülése végett.
Vízhajtás metszése
Viszont a nagyon erőteljes vízhajtásokat érdemes tőből kimetszeni, míg a többit csak, ha már letermett. Tehát a többiek egy-két évig maradhatnak. A vízhajtás visszametszése, a tőből kimetszéshez képest, nagyon erős kihajtásokat gerjeszt! Minél erősebben volt a fa visszametszve, annál több fattyúvessző keletkezik
Metszési tippek
A metszés időpontja:
Néhány optimális időpont a metszésre:
A növény típusa
|
A metszés időpontja
|
|
Nyáron virágzó bokrok és cserjék
|
Tél vége/kora tavasz
|
|
Tavasszal virágzó bokrok és cserjék a virágzást követően
|
Ősz, késő tavasz/kora nyár
|
|
Juhar-, nyír-, dió- és nyárfa
|
Ősz
|
|
Gyümölcsfák
|
Tél vége/kora tavasz ? a nyugvó periódus után ? a virágzás előtt
|
|
Vízhajtások
|
Bármikor eltávolíthatók ? minél hamarabb, annál jobb
|
|
Elhalt vagy betegség által sújtott ágak
|
Bármikor eltávolíthatók ? minél hamarabb, annál jobb
|
|
Örökzöld fák
|
Tél vége/kora tavasz ? közvetlenül a növekedés megindulása előtt
|
|
Rózsák
|
Tél vége/kora tavasz ? közvetlenül a növekedés megindulása előtt
|
A megfelelő szerszámok kiválasztása
Ha a feladathoz megfelelő szerszámot választja, kevesebb lesz az elvégzendő munka, a növények pedig gyorsabban fognak gyógyulni. A kézi metszőolló jól használható a kisebb munkákhoz, az ágvágó pedig a nagyobbakhoz, a sövényekhez, bokrokhoz és cserjékhez a sövénynyíró alkalmas, a nehezen elérhető faágakhoz pedig az univerzális/teleszkópos ágvágó. A metszőollók rávágó és nyíró kivitelben is kaphatók. Mindkettő számos előnnyel rendelkezik.
Mindig ellenőrizze a metszőszerszámok vágóképességét, és ne használja az ajánlottnál vastagabb ágakon. Ez ugyanis olyan, megcsavarodó mozgást eredményez, amely károsíthatja a szerszámot.
A jó szerszámokat érdemes óvni. Ha tisztán és élesen tartja szerszámait, megnöveli élettartamukat, ráadásul szebb vágási felületet is kap. Egyszerűen minden használat után szárítsa meg az eszközöket, és pár csepp olajjal kenje be a pengéket és az illesztéseket. A metszőszerszámokra ragadt növényi nedveket és egyéb makacs szennyeződést csiszolópapírral lehet eltávolítani.
- Univerzális és teleszkópos ágvágó ? Nehezen elérhető ágakhoz használja.
- Ágvágó ? Jobb elérhetőség és nagyobb áttétel. Nagyobb, max. 5 cm átmérőjű ágakhoz.
- Sövénynyíró ? Minden típusú sövényhez használható, a nagyobb, fás ágak kivételével.
- Kézi metszőolló ? Maximum 2 cm átmérőjű hajtásokhoz használja
- A metszés biológiai alapelve
Minden növény megpróbál egy bizonyos arányt fenntartani a gyökérzet és a hajtások között, így a hajtások visszametszésére a növény erőteljesebb növekedéssel fog reagálni,hogy helyreállíthassa az egyensúlyt. A hajtások visszametszése illetve a gyökérzet megkurtítása az ellentett rész csökkent növekedését eredményezi,egészen addig, míg helyre nem billen az egyensúly. Tehát az átültetést, amely általában a növény gyökérrendszerének nagymértékű pusztulásával jár együtt, az új hajtások kisebb mértékű növekedése követi az átültetést követő évben,mialatt a gyökérrendszer megerősödik. Ezt a tényt aknázzák ki a bonsai-kertészek is. Hasonlóképp, a fiatal hajtások visszametszése csökkent gyökérnövekedéssel jár, mialatt a hajtások erőteljesebben újranőnek. Az alakítómetszés kivételével az új hajtások erőteljes növekedése az, amit avisszametszés elősegíteni hivatott.
Mely részeket kell lemetszeni?
- ? Az elhalt, illetve beteg ágakat/gallyakat távolítsa el minél hamarabb.
- ? Ha további ritkítást végezni, vágja le azokat a vékony, gyenge gallyakat, amelyekről úgy tűnik, hogy sem virágot, sem gyümölcsöt nem hoztak. Ezek általában a növény árnyékosabb részein vannak, alul vagy középen. Eltávolításuk serkenti a növekedést a növény többi részében.
- ? Minden olyan egymást keresztező ágat el kell távolítani, amelyek dörzsölődnek és így kárt okoznak egymásban, mivel így biztosítható, hogy a növény vázszerkezete erős maradjon. Ez leginkább a fáknál, különösen az almafáknál fontos.
- A megfelelő vágás végrehajtása
Az új hajtások metszése könnyű feladat. A vágást mindig egy rügyhöz képest ejtse meg, mivel az új hajtások a rügyekből nőnek ki. Ügyeljen arra, hogy a vágás helye ne legyen se túl közel, se túl távol a rügytől.
Örökzöldek metszése
Az örökzöldeket soha ne metssze vissza annyira, hogy ne maradjon rajta zöld hajtás. Az örökzöldek barna ágai nem képesek zöld hajtást hozni, így végül a sövény vagy fa alsó részén elhalt, barna gallyak kusza halmazával találhatjuk szemben magunkat. Az aranyszabály az, hogy soha nem szabad a zöld részek egyharmadánál többet lemetszeni.
Bokrok metszése
A cserjék metszésénél először távolítsuk el az elhalt vagy sérült ágakat. Ezután következhet a cserjealakító metszése.
Rózsák metszése
Ízlés szerint a rózsákat lehet kisebb vagy nagyobb mértékben metszeni, de a metszés nélkül növekvő rózsa hamarosan túlnő, és kevés virágot hoz. A rózsát nyugalmi szakaszában metssze meg az elhalt ágak eltávolításához, illetve a növényalakjának szabályozásához. Távolítsuk el az elöregedett ágakat is, hogy a növény szerkezete nyitottabb legyen. Ezáltal a növény így több napfényhez jut, ami serkenti az új hajtások növekedését. Közvetlenül a levélkék felett ejtsen metszést, mert az új hajtások innen erednek. Használjon párhuzamos metszőollót.Ez a szerszám ugyanis kevésbé károsítja a fiatal, lágy hajtásokat.
|
Cél
|
Metszés
|
|
Élénken növekedő, új hajtások rengeteg virággal.
|
Tél vége ? 2 Távolítsa el az elhalt, gyenge, illetve beteg hajtásokat. Végezzen alakító metszést
|
Fák metszése
Néhány egyszerű szabály követésével fáink egészségesebbé tehetőek, és valóban kertünk díszévé válhatnak az elkövetkező években.
1. Domináns vezérág (ne metssze meg).
2. Metssze le vezérággal rivalizáló másodlagos vezérágakat.
3. Metssze le a befelé növő ágakat, illetve az egymáshoz dörzsölődő ágakat.
4. Vágja le a V-alakban, mélyen elágazó, laza kapcsolódású ágakat.
5. Nyesse le a vízhajtásokat.
6. Vágja le a törött, vihar tépte ágakat.
7. Távolítsa el a vadhajtásokat.
Nagyobb ágak eltávolítása
Néhány egyszerű szabály követésével fáink egészségesebbé tehetőek, és valóban kertünk díszévé válhatnak az elkövetkező években.
Tavaszi lemosó permetezés a gyümölcsösben
A kora tavaszi időszak egyik legfontosabb növényvédelmi teendője a lemosó permetezés, amelyet évente érdemes megismételni. A télvégi lemosó permetezés legfontosabb célja, hogy a gyümölcsfákon, a bogyósok bokrain és a szőlőtőkéken a vázágakon, a kéregrepedéseken, illetve a rügyek felületén megtapadt kórokozó gombák szaporító képleteit elpusztítsuk, valamint ritkítsuk a rovarkártevők (pajzstetvek, atkák, levéltetű-tojások, molyok) áttelelő alakjait.
A lemosó permetezéssel főleg a gyümölcsfákat kell kezelni, de ne maradjanak ki a szőlőtőkék, a köszméte- és a ribiszkebokrok, valamint a málnatövek se. Bár a tél a károsítók egy részét elpusztíthatja, az ellenállóbb kártevők áttelelhettek, ezért tavasszal a gyümölcsfákon és a szőlőtőkéken ismét jelentős fertőzésveszély várható. Kora tavasszal a kártevők természetes ellenségei még a telelőhelyeken vannak, ezért ebben az időszakban végzett lemosó permetezéssel azokat is jobban megkíméljük.
Tél végén, a hidegek elmúlta után, a metszést, a fatisztogatási és faápolási munkákat befejezve kell hozzáfognunk a gyümölcsfák lemosó permetezéséhez. A kívánt hatás eléréséhez a permetezést fagymentes, szélcsendes időben végezzük, amikor napközben a levegő hőmérséklete eléri legalább az 5 Celsius-fokot. A permetlével ne takarékoskodjunk. Nagy lémennyiséggel, lemosásszerűen permetezzünk úgy, hogy a törzseken és az ágakon az egyenletes fedést biztosítsuk.
Permetezés előtti tennivalók
A gyümölcsfák téli metszése, illetve a mechanikai növényvédelmi munkák során mindenképpen távolítsuk el a sérült, letört vagy különféle károsítókkal (monília, tűzelhalás, vértetű, pajzstetvek) erősen fertőzött, száradó vesszőket, ágrészeket is. A beteg részekkel együtt az egészséges részből is vágjunk le kb. 8–10 cm-t. A sebfelületeket az ökológiai gazdálkodásban is használható fasebkezelők valamelyikével zárjuk le, a levágott, beteg növényi részeket pedig minél előbb égessük el. A törzsön, vázágakon lévő rákos és mézgás sebeket éles késsel, kacorral az egészséges részig vágjuk ki, majd azokat is kenjük be sebkezelővel.
Metszéskor munkaeszközeinket (metszőolló, ágfűrész, kacor) legalább fánként fertőtlenítsük, pl. 70 százalékos alkoholban, a fertőzések (pl. kajszi gutaütése) továbbterjesztésének elkerülése céljából. A téli munkák során ne felejtsük eltávolítani az almafák körül előtörő sarjakat sem, mert ezzel pl. a vértetű (Eriosoma lanigerum) áttelelő, gyökérlakó alakjait gyéríthetjük eredményesen. Metszéskor feltétlenül keressük meg és távolítsuk el a gyűrűspille egyéves vesszőkön spirálisan elhelyezett, akár több száz tojást tartalmazó szürke tojáscsomóit is. Nehezen vehetőek észre, mert kéregszínűek. Gyapjaslepke kártétele esetén az áttelelést szolgáló tojáscsomókat a törzsről, az ágakról, a falról még a tél folyamán kaparjuk le és pusztítsuk el.
A gyümölcsfák lemosása mellett ne feledkezzünk meg a talajra hullott beteg, fertőzött levelek megsemmisítéséről sem. A leveleket forgassuk be, jó mélyen ássuk a talajba, hogy a bennük lévő kórokozók elpusztuljanak! Amennyiben erre nincs lehetőség, a leveleket össze kell gyűjteni és elégetni.
Miért fontos a lemosó permetezés
Ezzel az eljárással még a rügyfakadás előtt lehetőség nyílik a gyümölcsfákon (a fák törzsén, vázágain, vesszőin, illetve kérgén és kéregrepedéseiben, a rügyek felületén vagy azok környékén) megtapadó és ott telelő kórokozók (pl. monília, varasodás, levélfodrosodás, levéllyukacsosodás) szaporítóképletei, illetve a rovar- és az atkakártevők (pl. levéltetvek tojása, pajzstetű, takácsatka kifejlett egyede és tojása) telelő alakjai egy részének elpusztítására.
A gondosan és idejében elvégzett lemosó permetezés jelentősen növeli a tenyészidőszakban végzett egyéb (agrotechnikai, kémiai) kezelések hatékonyságát, azonban egy megkésett permetezés a fakadásnak induló fiatal leveleken perzselési tüneteket okozhat.
A lemosó permetezés elvégzésekor figyeljünk még a következő szempontokra is.
A lemosó permetezés előtt a begyűjtött növényi minták alapján feltétlenül győződjünk meg a kártevők faji összetételéről (némi előtanulmány szükséges), illetve az egyedsűrűségükről (ehhez használjunk nagyítót!). Ez segít kiválasztani a megfelelő szert.
Nagyon fontos a kezelés jó időzítése, ezért ügyeljünk arra, hogy a lemosó permetezés a rügypattanáshoz lehető legközelebbi időpontban történjen, mert a telelőhelyekről fokozatosan előjövő kártevők, az éledő kórokozók ilyenkor a legérzékenyebbek a növényvédő szerekre, és könnyebben elpusztíthatóak.
Ügyeljünk a kivitelezés megfelelő minőségére: a lemosó permetezőszerek mindegyike kontakt hatású, ezért a megfelelő hatás eléréséhez a károsítókat tökéletesen be kell fedni. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok fertőzött gyümölcs- és levélmaradvány lehet a fák alatt is, ezért a permetléből ezekre is jusson.
A permetezéshez megfelelő védőöltözékre van szükség. A permetezőszerek alkalmazása előtt figyelmesen olvassuk el a csomagolás címkéjén feltüntetett előírásokat (pl. engedélyezett dózis, szükséges védőfelszerelés, munka-egészségügyi és élelmezés-egészségügyi várakozási idő), és a munka során ezeket maradéktalanul tartsuk be.
Bár a rezes lemosó permetezéssel lezárjuk a metszés során keletkezett kisebb-nagyobb sebfelületeket, ez nem helyettesíti a metszést követő sebkezelést. A sebek kezelésekor azt az általános szabályt kell követni, hogy az 1–2 cm-t meghaladó sebfelületeket feltétlenül kezelni kell. Ne használjunk sebkezelésre „költségtakarékos” megoldásként olajfestéket, mert hamar beszárad és megrepedezik, így kapu nyílik újabb fertőzéseknek.
A gyümölcsfák lemosó permetezéséhez felhasználhatjuk a réz (pl. rézszulfát, rézhidroxid, rézoxiklorid, bordói keverék), a poliszulfidkén (pl. kalcium-poliszulfid) és az ún. olajtartalmú készítményeket (pl. vazelinolaj, ásványolaj, növényi olaj, paraffinolaj).
Réztartalmú készítmények
A réztartalmú készítmények a lisztharmat kivételével a gombás és a baktériumos betegségek egész sora ellen hatékonyak. Így: almatermésűeknél baktériumos és gombás ágelhalás, tűzelhalás, varasodás és egyéb gombabetegségek ellen; csonthéjasoknál baktériumos és gombás ágelhalások (pl. kajszi pszeudomonászos és leukosztómás elhalása – gutaütés); meggynél, cseresznyénél, szilvánál és kajszinál monília, levéllyukacsosodás és egyéb levélbetegségek; őszibaracknál, szilvánál tafrinás betegség; bogyós gyümölcsűeknél a málna és a szeder didimellás, leptoszfériás vesszőbetegségei; héjas gyümölcsűeknél a baktériumos betegség ellen javasoljuk a különböző rézkészítményeket.
A rézkészítmények biztonságos használata érdekében a kezeléseket a rézérzékenység figyelembevételével alkalmazzuk az almatermésűeknél a zöldbimbós állapot végéig, a csonthéjasok közül őszibaracknál rügyfakadásig, kajszinál pedig a piros bimbós állapot végéig a perzselés elkerülése miatt be kell fejezni. A rézzel történő lemosó permetezés az almatermésűeknél (alma, körte, birs) a tűzelhalást okozó Erwinia amylovora baktérium fertőzési veszélyét is csökkenti.
Kéntartalmú és olajos készítmények
A fákon áttelelő lisztharmatgombák ellen a kéntartalmú készítmények hatásosak. Ezek közül ki kell emelni a poliszulfidkén hatóanyagú készítményeket. Ezek a különböző gombás betegségeken kívül (pl. lisztharmat, varasodás, monília, vesszőbetegségek stb.) a rovar (pl. pajzstetvek, levéltetvek, körtelevélbolha) és az atkakártevők ellen is hatásosak. Rovarölő hatásuk különösen olajtartalmú szerekkel kombinálva fokozható.
Az ún. olajos készítmények (növényi olaj, paraffinolaj, vazelinolaj) a rovar- és atkakártevők ellen a leggyakrabban alkalmazott lemosószerek. Tekintettel arra, hogy a kártevők többsége még a keményebb téli fagyokat is átvészeli, a telelő alakok ellen az olajos lemosás általánosan javasolt. Ölőhatásukat úgy fejtik ki, hogy vékony bevonatot képezve a kártevők áttelelő alakjain, megakadályozzák azok légzését. Hatásosak a pajzstetvek, levéltetvek tojásai, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, körte-levélbolha ellen.
A lemosó permetezés nem olcsó eljárás, de aki ezt gondosan és idejében elvégzi, annak a tenyészidőszakban kevesebb gondja lesz a károsítókkal
Tünetek
Jelentőség
Tünetek: a fák élettartama lerövidül, a leveleken gyűrű alakú foltok jönnek létre, a termés rossz minőségű, foltos lesz és hullik. Nagy melegben a vírustünetek csökkennek (maszkírozódnak).
Tünetek: jelentősége igen nagy. A fertőzésben több kórokozó vesz részt. A levelek felületén él, a sebzéseken bejut a növénybe és felszaporodik a háncsban, elhasználja a szövetek cukortartalmát, így a fás részek fagyérzékenység megnő. A fagy hatására fagylécek keletkeznek, szétrepedhetnek a fás részek. Részleges vagy teljes pusztulást okoz. Az elhalt ág alatti részből, ill. a gyökérnyakból új hajtások törnek elő. A beteg fa ágain és törzsén rákos sebek, mézgásodás figyelhető meg.
Tünetek: az ősibarack súlyos betegsége. A fertőzés kora tavasszal 5 °C-os átlaghőmérséklet felett bekövetkezhet, párás, nedves körülmények között. Először apró kerek, piros foltok jelennek meg a fiatal leveleken. A fertőzött növényi részek, főként levelek később megvastagodnak, fodrosodnak, deformálódnak és vörösre színeződnek. Ha a termésre is átterjed, annak héja hólyagos lesz, a fertőzött foltok megbarnulnak és elrohadnak. A levelek lehullanak.
Tünetek: nedvesebb időjárás esetén gyakoribb. A fiatal leveleken apró, kör alakú foltok jelennek meg. A foltok széle barna, közepe kivilágosodik. Később a foltok közepe elszárad, és kiesik a levéllemezből. A hajtásokon, gyümölcsön és a gallyakon is barnás foltok jelennek meg. 
Tünetek: minden évben megjelenik. A fiatal levél, a hajtás és a termés fertőződik. A hajtás teljesen lecsupaszodhat, a csúcs pedig hervad. A fertőzött részeket fehér réteg borítja. A terméseken a fehér foltok később megbarnulnak, berepedeznek. Lomb-és terméshullás következhet be.
Tünetek: jelentősége az utóbbi időben növekedett. A M. laxa virágzáskor fertőz, a hajtások pusztulását okozza. A fás részeken rákos sebek keletkeznek. Sárga mézga jelenik meg a fertőzött részeken. A gyümölcsön szürke kinövések (exogén sztrómák) találhatók.
Jelentőség: a hernyók kora tavasszal megrágják a rügyeket és a hajtást (április elején és közepén). A károsított hajtások elszáradnak. A nyári generáció hernyói behatolnak a gyümölcsbe, és járatot rágnak a magházig. A gyümölcs kényszerérett lesz. Mézgafolyás, ürülék és rágási maradványok láthatók a gyümölcsön. A terméseken másodlagosan kórokozók jelenhetnek meg, így azok gyakran elrothadnak.
Jelentőség: nagy termésveszteségeket okozhat. A csonthéj kialakulását követően a lárva a gyümölcsbe furakszik, melyet mézgafolyás kísér. A termés kényszerérett lesz, lilás színű, lehullik. A lárvák és felgyülemlett ürülék található a mag környékén a félig érett, puha gyümölcsben. A fertőzött termés hamar lehullik, és monília fertőzés tüneteit is mutatja. 
Tünetek
Tünetek
Tünetek
Jelentőség
Tünetek
Tünetek
Jelentőség
Jelentőség: meggyen azért jelentős, mert már 1-2 aknától elsárgulhat a levél. A lárvák a levéllemez bőrszövete alatt rágnak, aknákat készítenek. Hosszútávon a fák gyengülnek, csökken a termésmennyiség.Kis téliaraszoló (Operophthera brumata)
